Az uniónak növelnie kell a műanyag csomagolások újrafeldolgozásának arányát

Az uniós számvevőszék szerint már a csomagolástervezés során nagyobb hangsúlyt kaphatna az újrafeldolgozhatóság, és erre az új uniós szabályok ösztönözhetnék a gyártókat. Olyan új szabályokra van szükség, amelyek kiterjesztik a gyártói felelősséget a tekintetben, hogy ne csak a csomagolás súlyának csökkentésére törekedjenek. A jelentéstevők arra figyelmeztettek, hogy egy nemrég javasolt új számítási módszer megbízhatóbb képet ad majd arról, hogy a tagállamok milyen arányban hasznosítják újra a műanyag csomagolásokat. Emiatt azonban nagymértékben, a jelenlegi 42%-ról alig 30%-ra eshetnek vissza a bejelentett újrafeldolgozási adatok.

Azt is közölték, hogy a műanyag csomagolású hulladékok kezelésében és az újrafeldolgozási célértékek elérésében a tagállamok nagymértékben támaszkodnak az unión kívüli országokra. Az ilyen hulladék közel egyharmadát unión kívüli országokba szállítják. 2021 januárjától azonban javarészt tilos lesz a műanyaghulladékok kiszállítása. A számvevők szerint ez, valamint az unión belüli kezelési kapacitás hiánya együttesen szintén veszélyezteti az új célértékek elérését. A vázolt problémák és hiányosságok ismeretében félő, hogy az uniós tagállamoknak nem sikerül teljesíteniük az új célértékeket. Komoly és összehangolt fellépésre van szükség ahhoz, hogy az unió 2030-ig közel kétszeresére növelhesse az újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladék mennyiségét.

Az unióban a csomagolások, köztük a joghurtos poharak és vizes palackok teszik ki a felhasznált műanyagok mintegy 40%-át és a keletkező műanyaghulladék több mint 60%-át. A műanyag csomagolás egyúttal a legalacsonyabb uniós újrafeldolgozási aránnyal, alig több mint 40%-kal rendelkező csomagolástípus. Az Európai Bizottság 2018-ban elfogadott úgynevezett műanyag-stratégiája a jelenlegi 42-ről 2025-ig 50%-ra, 2030-ig 55%-ra kívánja növelni az újrafeldolgozási célértéket.

(MTI)