Archívum: Szolgáltató parkoké a jövő

Magyarországon három ipari park vívta ki az integrátori címet – mondta lapunknak Polgárné Májer Ildikó. A címet elnyert ipari park esetében a parkon belüli vállalkozások közötti integrációt, szinergiákat, kapcsolatokat generáló vállalkozási tevékenységet végeznek a parkok üzemeltetői. Ez új szakasza a fejlődésnek, hiszen az ipari parkok túlnyomó többségnél az alapvető infrastrukturális szolgáltatásokon (csatorna- és vízellátás, elektromos hálózat, telefon) túl nem találunk egyéb szolgáltatásokat.

Az integrátori parkok egyike a Budaörsi Ipari és Technológiai Park (Bitep). A betelepült cégek között, valamint a betelepültek és a régióban működő vállalkozások közt is szerves kapcsolat (beszállítói és szolgáltatói) alakult ki, amelyet a parkot működtető Bitep moderál. Budaörs arra is példa, hogy az integrátor közvetít a betelepült vállalkozások és az ipari parkok működését befolyásoló, fejlődésüket elősegítő intézményi hálózat szereplői (kockázati tőketársaságok, ITDH, gazdasági tárca stb.) között. Könnyű belátni, hogy az egyes vállalkozások magukra hagyatva sokkal nehezebben jutnak dűlőre a különböző intézményekkel folytatott tárgyalásokon, mint amikor a nevükben és érdekükben eljáró ipari parkot működtető, szakosodott menedzsment lép fel.

Szolgáltató fejlesztések

A Budaörsi ISC Kft. ügyvezető igazgatója, Polgárné Májer Ildikó rámutatott: segíteni csak azoknak tudnak, akik nem általánosságban panaszkodnak bajaikról. Jellemző probléma, hogy az intézmények és a vállalkozások kapcsolata gyenge, az érdemi információk nehezen áramlanak a két oldal szereplői közt. A tavaly létrehozott Ipari Parkok Fejlesztési Tanácsa is csak akkor érhet el kézzelfogható eredményeket, ha javaslatokat, ötleteket tesz le a gazdasági miniszter asztalára.

Persze az integrátori címet sehol sem adják ingyen. Jelentős tőkebefektetés és munka áll mögötte. Az ipari parkot üzemeltető vállalkozások közül kevesek tehetik meg, hogy önerőből bővítsék szolgáltatásaikat. A betelepült multik sem mindig igénylik az itt kínált lehetőségeket, hiszen megszerzik más formában és más kapcsolataik felhasználásával.

– A fejlesztéseket mégis meg kell kezdeni, vállalni kell a „búgócsiga” felhúzását ott is, ahol a szolgáltatásokra egyelőre kicsi az igény – mondta Polgárné Májer Ildikó. – Sokat lendíthet az ügyön az olyan állami támogatás, amely a parkot működtető céget, vagy magát a szolgáltatást nyújtó társaságot hozza kedvező helyzetbe. Védhetetlen volt és egyszerűen megma-gyarázhatatlan, hogy miért csak az alapinfrastruktúra kiépítésére vehettünk igénybe állami forrást, a szolgáltatások megteremtését miért nem támogatták. Idén – igaz csak szerény mértékben – a GVOP-pályázat először nyitott kaput a szolgáltatásaikat bővíteni szándékozó parkot működtetők előtt. Nem indokolt a csatornázás, az elektromos hálózat és az energiaellátó rendszerek központi forrásokból történő kiépítése sem. Ilyen célra nem volna szabad több központi pénzt fordítani, ezt üzleti megfontolásból, új nagyfogyasztókat nyerve kiépíthetnék maguk a kommunális szolgáltatók. Ideje változtatni azon is, hogy a szóba jöhető állami forrásokat szétforgácsolva lehet megszerezni.

Középpontban a menedzsment

Itt vetjük közbe, hogy a pályáztatás sem tekinthető csodagyógyszernek – még ha a legtöbb esetben ez is tűnik a jó megoldásnak. Aligha szorul bizonygatásra, hogy a pályázatoknál rendre azok maradnak alul, akik kevésbé felkészültek, akiknek gond a célok megfogalmazása, majd az esetlegesen elnyert források leghatékonyabb felhasználása. Az élenjáró ipari parkok, a felkészültek, a pályázatírásban járatosak mégsem zárhatók ki fejlettségük miatt egyetlen lehetőségből sem.

Nem általában kellene több pénz az ipari parkok fejlesztésére, hanem differenciáltabb felhasználásra van szükség, vagyis a rendelkezésre álló forrásokat kellene ésszerűbben felhasználni – mondta Polgárné Májer Ildikó –, ezen belül is a menedzsmentet kell helyzetbe hozni. Abban segítsük őket, hogy képesek legyenek a hozzáadott érték növelésére, s ha kell, bővítsük tudásukat, hogy minden ipari parkot felkészült vezetők irányíthassanak. Javítaná a pályázati források felhasználását, ha kikötné a kiíró, csak felkészült, képzett menedzsment jelentkezését fogadják be. Különben kidobott pénz minden forint, hiszen egy ipari park működéséről is a piac mond véleményt. Nem vagyok híve az egységesítésnek, amikor előírják, hogy 5-10 vagy 20 hektár az ideális ipari parkméret. Alacsonyabb fejlettségű kistérségben egészen más feladatok várnak rájuk, mint egy jó adottságú régióban, ahol ráadásul egyetem mellett működhetnek. Nem dicsőség, de nem is kudarc, ha nem egyformán működnek az ipari parkok. Úgy gondolom, összességében nem állunk rosszul. Az adott lehetőségekhez mérten kell tovább lépniük – zárta szavait Polgárné Májer Ildikó.

Egy kis történelem

A Magyar Önkormányzatok Európai Szövetsége 2003-ban alakult a Kárpát-medence tőkevonzó képességének erősítésére és az ideérkező befektetések ösztönzésére. Jelenleg 250 hazai és szomszédos országokbeli önkormányzat a tagja. A szövetség nemcsak ipari parkok létrehozását és egységes arculatának kiépítését támogatja, hanem tevékenyen segíti az idegenforgalom lehetőségeinek megteremtését, fejlesztését a kárpát-medencei régióban.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium adatai szerint a Magyarországon működő 165 ipari park, területén 2700 vállalkozás tevékenykedik. Alig van olyan kistérség, amelyben nincs ipari park. Az itt működő vállalkozások 2004-ben 3750 milliárd forint értékű terméket állítottak elő.

Az Ipari Park cím elnyerésére vonatkozó pályázatot 1997-ben hirdette meg első ízben a GKM jogelődje. Ipari Park címet elnyertek közül Sárvár, Budaörs és Pécs ipari parkjai kiérdemelték az Integrátor Ipari Park címet is, azaz a magasabb szintű működést is megvalósították.

Bálint Tóth János

Supply Chain Monitor 2005. április