Archívum: Gazdag ország!

A mezőgazdaság és élelmiszeripar eredményességét számos ismert tényező (tömegszerűség, hatékonyság, minőség stb.) mellett még egy fontos körülmény befolyásolhatja, mégpedig a piacra jutás képessége, az ellátási lánc minősége. Ezen belül más-más kihívásnak kell megfelelniük az egyes ágazatoknak: a nagy mennyiségben termesztett gabonafélék, szemes termények piaca viszonylag távol esik a termelés helyétől. Hosszú szállítási útvonalon lehet eljuttatni az árut a felhasználás helyéig, míg ezzel szemben más termékek esetében a célpiac közelebb esik (friss áruk, feldolgozott termékek).

Az agrárágazat költséghatékonyságát, versenyképességét tehát az ellátórendszer alapvetően befolyásolja. Ennek elemei: a közlekedési infrastruktúra, a raktári rendszerek hálózata és színvonala, az információs rendszer és a kapcsolódó szolgáltatások.

Az agrárlogisztika által támasztott specifikus igények nagymértékű átfedést mutatnak az NFT II. keretében, a „Magyarország, mint logisztikai központ” koncepcióban, rögzített követelményekkel, célkitűzésekkel. Viszont az is igaz, a logisztikai nemzeti programhoz fontos rendszerelemekkel járulnak hozzá az agrárlogisztikai igények. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés területi tagoltsága, összevetve az ipari termeléssel, nagyobb súllyal jeleníti meg a logisztikai infrastruktúra és szolgáltatásrendszer dinamikus fejlesztésének szükségességét, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek hazai és külpiaci elérhetősége, versenyképessége, azok EU- konformitása javuljon.

Ebben az összefüggésrendszerben különösen fontos szerepet kap a Duna, illetve rekonstrukciójának szükségessége (mederrendezés, kotrás, duzzasztás), a folyamatos, lehetőleg a teljes terhelésű hajózhatóság biztosítása. A szakma fontosnak tartaná a kapcsolódó kikötő-gazdaság, valamint a különböző szállítási módozatok (vízi, közúti, vasúti) fuvarszervezését támogató infrastruktúrák kialakítását, fejlesztését.

Az agrárlogisztikai képtelenséget jól érzékeltette a tavalyi példa: az intervenciós gabonafelajánlás mozgatása és raktározása. E tekintetben tipikus reakciókat figyelhettünk meg: eleinte zsibbadt irányítói magatartás, erős termelői nyomás, kapkodó, esetleges, pályázaton keresztül megoldani kísérelt raktárkapacitás-bővítés. Ma sem lehetünk teljesen bizonyosak abban, hogy a bővített rendszer optimális és hosszú távon szolgálja majd az igények kielégítését. A nagy tömegű termékeket ellátó rendszerek mellett az agrárlogisztikai program differenciáltan viszonyul a sajátos feltételeket követő ágazatokhoz, alágazatokhoz, mint például a zöldség- és gyümölcstermesztés, a friss áruk, a sertés-, marhahús, valamint a baromfi. Ezen ágazatok specifikus piaci információkat, szervezettséget és gyors szállítást igényelnek.

A mezőgazdasági termelés és az arra épülő élelmiszer-ipari arány ugyan nem domináns a hazai GDP-n belül, azonban a foglalkoztatottak magas aránya, valamint a természeti adottságok kézenfekvő kihasználása miatt fontos nemzetgazdasági és politikai érdek. Ma nincs reális alternatíva a „mezőgazdasággal vagy anélkül?” kérdésre. Természetesen vele, de segíteni kell a tömegszerűség növekedését, a gazdaságosabb termelési kultúra kialakítását és az áruk rugalmas, olcsó ellátási rendszerekben történő eljuttatását a fogyasztóhoz.

Ha jól emlékszem, a német újraegyesítést követően nem verték szét az NDK-s szövetkezeteket olyan mértékben, mint nálunk. Egy ideje megjelent hazánkban, a hagymatermelés Mekkájában, a német hagyma. Tömegszerűség, gyors ellátó lánc, versenyképes ár! Évek óta nyögjük a lengyel burgonyát. Tömegszerűség, gyors ellátó lánc, versenyképes ár! Amúgy is, ha tovább folyik a hezitálás, hazánk lassan az európai regionális disztribúciós központok leosztásában Lengyelország fióküzlete lesz. Azt pedig nem nehéz belátni, milyen üzleti hátrányt jelent ez a folyamat, ahelyett, hogy hazánk válna regionális disztribúciós központtá.

A szakmai véleménycserék a következő kritikus hiányosságokat, kérdéseket fogalmazták meg:

l hiányzik az ágazati, illetve ágazatközi tervezés és koordináció, egyáltalán a logisztikai terület államigazgatási megjelenése,

l nincs megfogalmazva az agrárlogisztikai követelmények illeszkedése, viszonyrendszere az NFT II. programhoz,

l erős agrártörekvés az, hogy az agrárlogisztikai fejezet az NFT keretében, az egységes logisztikai program és koncepció kapcsolódó elemeként, de önálló fejezetben szerepeljen.

Úgy tűnik tehát, koordináció hiányában a tárcák közötti horizontális tervezés helyett elindultak az elkülönült, vertikális tervezések. Gazdag ország! Abban ugyan mindenki egyetért, hogy az alapvető infrastruktúrák (vízi utak, közutak, vasút a kapcsolódó infrastruktúrákkal együtt, hasonlóan az autópálya-programokhoz) fejlesztése állami feladat a nemzetgazdaság igényeinek megfelelően. Csak a részletek tekintetében vonul mindenki saját elefántcsonttornyába! A szükséges tőke a leghomályosabb pont. Mind az NFT II. logisztikai programja, mind az agrárlogisztikai alprogram tekintetében ki kell alakítani a kapcsolódó szabályozórendszereket, azok intézményi hátterét, amelyeken keresztül a vállalkozói szféra és a bankrendszer is bekapcsolódik a folyamatba (támogatási rendszerek, pályázatok,  hitelkonstrukciók stb.).     

Mondovics János

Supply Chain Monitor 2006. március