Archívum: Logisztikai-szállítási trendek a hulladékiparban

2006. február 1. | Logisztika | Egyéb szektorok

A SULOGTRA elnevezésű EU K+F keretprogrambeli projekt szakértői vélemények kérdőíves felmérésével, majd a feldolgozott adatok statisztikai modellek útján történő kiértékelésével logisztikai forgatókönyveket állított fel 2000-es bázison 2010-es időhorizonttal. A gazdasági szektoronként meghatározott szcenáriók közül ötöt bemutattunk az elmúlt évben, ebben a számban a hulladékiparra vonatkozó fontosabb megállapításokat elemezzük.

 

A hulladékiparban a szakértők az 1. sz. táblázatban meghatározott trendek érvényesülését vetítik előre. A táblázat bemutatja a trendek lehetséges intenzitásnövekedési forgatókönyveit és azok modellezett bekövetkezési valószínűségeit is.

A hulladékiparra jellemző trendek közül a „termelés” (ez esetben: hulladékkezelés, feldolgozás, ártalmatlanítás stb.) térbeli koncentrációja várhatóan magas (10%) intenzitásnövekedés mellett fog érvényesülni. Itt érdemes felfigyelni arra a tényre, hogy míg más iparágakban a termelés koncentrációja a tömeges igény kielégítésre, integrálódó infrastruktúrákra és technológiákra vezethető vissza, addig a hulladékkezelő helyek térbeli koncentrációja mögött elsősorban a veszélyes áruszállításra vonatkozó szabályok szigorodása és a piacok növekedése áll. A készletek térbeli koncentrálódása a hulladékiparban valójában a közbenső és végső hulladéktároló helyek számának csökkenését jelenti. Ez előreláthatólag magas (20%) intenzitásnövekedés mellett fog megvalósulni, szintén a veszélyes áruszállítás és kezelés szigorodó szabályozási feltételeinek köszönhetően.

Az előbbi koncentrációs trendekkel (is) összefüggésben átrakási/transzformációs pontok, valamint központ-alközpont rendszerek elterjedése valószínűsíthető a hulladékkezelés területén, egyaránt magas (10-10%) érvényesülési fok mellett. Az előbbi trend mögött főképp az egyedi igények kielégítése azonosítható, mint befolyásoló tényező, míg az utóbbi tekintetében a jármű- és szállítási technológiák fejlődése játszik kiemelt szerepet.  

A beszerzés és értékesítés térbeli kiterjedésénél a közepes (12%) intenzitásnövekedésű fejlődés tűnik a leginkább realizálhatónak, jelen esetben is a veszélyes árukra vonatkozó szigorúbb szállítási és kezelési előírások következtében. Szintén közepes (12%) intenzitásnövekedés várható az adott időre történő szállítások arányának tekintetében. E tendencia főképp az áruk és továbbítási folyamataik standardizálásával magyarázható.

A hulladékiparban általában véve is a szállítási volumen növekedését várják, ezen belül azonban fokozatos eltolódást valószínűsítenek a vasúti árutovábbítás javára és a közúti rovására, a hosszú távú szállítások terén. Ez a szállítási munkamegosztás-változás azonban csak közepesen (5%) valósul majd meg, számos tényező eredményeképp; a legfontosabbak: a veszélyes áruszállítási feltételek szigorítása, a közlekedés deregulációja, a közlekedési technológiák fejlődése. Végül, kiemelkedően magas (50%) intenzitással jelzik előre az inverz logisztika hulladékipari térnyerését, ami a trend jellege (selejt, felesleg, visszáru stb. kezelés) miatt érthető is. A fő befolyásoló tényező ez esetben a „zöld” (újrahasznosítható) termékek és csomagolások térnyerése.

A hulladékipar ellátási láncának 2010-re várható főbb tulajdonságai előreláthatólag az alábbiakkal jellemezhetők:

l a hulladékkezelés mérhető térbeli koncentrálódása;

l a hulladéktároló helyek számának csökkenése;

l az átrakási/transzformációs pontok számának növekedése;

l központ-alközpont rendszerek alkalmazása;

l a beszerzés és értékesítés közepes ütemű kiterjedése;

l az adott időre történő szállítás arányának mérsékelt növekedése;

l a szállítási munkamegosztás kismértékű eltolódása a közút rovására;

l az inverz logisztika jelentős térnyerése.

A hulladékiparban alkalmazott áruszállítási megoldások elemzésénél meg kell különböztetni a rövid szállítási távú hulladékgyűjtési, illetve a hosszabb távolságon zajló disztribúciós (elosztási, feldolgozóhelyre juttatási) feladatokat. Míg a rövid távolságú árumozgásoknál kizárólag a közúti továbbítás jöhet szóba, hosszabb távolságon e mellett a vasúti és a vízi szállítás is reális alternatíva. Ez utóbbi esetben egyre nagyobb az igény a fajlagosan alacsony költségű tömegáru szállítására, s e feltételnek jobban megfelel a vasúti és a vízi árutovábbítás.

A hulladékgyűjtésben és -szállításban a kezelési tényező növekedésére számítanak az átrakási/transzformációs, valamint a központ-alközpont rendszerek térnyerésének következtében. Ugyanígy, az átlagos szállítási távolság terén is emelkedést prognosztizálnak, ami inkább csak az eleve nagyobb távolságú (tehát nem a kifejezetten hulladék összegyűjtési) szállításokra igaz. A hulladékszállító járművek kapacitáskihasználása a nagyobb terhelési tényező miatt javulhat. Ez az árukonszolidációt segítő folyamatok eredményeképp valósulhat meg. Ugyanakkor nem javítja a kapacitáskihasználást az üres futás arányának változatlansága, annak ellenére, hogy az már ma is relatíve igen magas (átlagban 50%), így lenne jobbítási potenciál. Ez főleg a hulladékiparban szállított áruféleségek speciális tulajdonságaira (például veszélyes áruk stb.) vezethető vissza.   

Összegzés

Végül, a (közel)jövőbeli hulladékipari szállítási folyamatokra vonatkozó főbb megállapítások az alábbiakban összegezhetők:

l a szektorbeli áruszállítási teljesítmény növekedése;

l a közúti szállítás részarányának csökkenése a hoszszú távú árumozgásoknál;

l a kezelési tényező növekedése a szállítási-disztribúciós hálózat bonyolultabbá válásával;

l az átlagos szállítási távolság növekedése (a hoszszabb távú mozgásoknál);

l a járműkihasználás javulása a terhelési tényező növekedésével;

l az üres futás arányának változatlansága.

Felhasznált irodalom:

SULOGTRA – Effect on Transport of Trends in Logistics and Supply Chain Management, EU 5th FP, 2000–2002

D1 – Analysis of Trends in Supply Chain Management and Logistics,

D4 – Supply Chain Management Trends Impact on

Freight Transport System

Dr. Bokor Zoltán

Supply Chain Monitor 2006. február