Archívum: Intermodális szállítás-logisztika

A nemzetközi, ezen belül főképp az európai szállítási-logisztikai piacon zajló folyamatok hatásainak ismerete különösen fontos az adekvát üzleti és kormányzati logisztikai szakstratégiák kialakításához, implementálásához. Ezt felismerve a szaktárca – az új fejlesztési koncepcióalkotás első lépéseként – feldolgozta, majd szintetizálta az intermodális logisztika témájában rendelkezésre álló legújabb nemzetközi kutatási, fejlesztési és piacelemzési eredményeket. Cikkünk a komplex helyzetértékelés legfontosabb eredményeibe, következtetéseibe és ajánlásaiba nyújt betekintést. Az európai fuvarpiaci felmérések általában a következő – piaci szereplők által érzékelt – korlátokat azonosítják az intermodális szállítás terén:

• integrált és/vagy páneurópai kombinált szállítási megoldások hiánya;

• az intermodális szállítási technológia nem kapcsolható be a korszerű logisztikai rendszerekbe (túl hosszú továbbítási idő, háztól házig továbbítás hiánya, merev menetrendek/ütemtervek stb.);

• bizalomhiány a kombinált szállítási szolgáltatások iránt (relatívan alacsony megbízhatóság, ellenőrizhetőség és biztonság);

• az árutovábbítás és -kezelés aránylag magas költségei;

• a nemzetközi és tranzitszállítás nehézkessége (inkompatibilitás, együttműködési készség és kapcsolódási pontok elégtelensége, a felelősségi és szerződési viszonyok bonyolultsága).

A számos akadályozó tényező és probléma mellett ugyanakkor több olyan piaci tendencia is érzékelhető, ami segítheti az intermodális szállítási megoldások térnyerését. E „támogató” trendek közül leginkább a következők emelhetők ki:

• a kevésbé környezetterhelő árutovábbítást előtérbe helyező környezetvédelmi megfontolások beépülése a vállalati stratégiákba (ami azonban egyelőre még inkább csak különleges „hozzáadott értékként” jelenik meg, nem pedig az alapvető célok és eszközök részeként);

• a beszerzés és értékesítés térbeli kiterjedése, valamint a termelés és készletezés koncentrációja következtében az átlagos szállítási távolság a nemzetközi árutovábbításban nő: a kombinált szállításban domináns vasúti – és részben vízi – közlekedés nagyobb távolságok mellett gazdaságosabb;

• a központ-alközpont és az átrakási/transzformációs technikákon alapuló ellátási rendszerek lehetővé teszik az – arra alkalmas – áruáramlatok konszolidációját. Ez megnöveli a küldeménynagyságot, ami kedvez a nagytételű árumozgatást gazdaságosabban megoldó vasúti és vízi áruszállításnak (méretgazdaságossági előnyök kihasználása);

• a szállított áruk egyre nagyobb része – amelyik erre alkalmas – egységrakományokban kerül mozgatásra. Az ilyen módon „kezelhetőbbé tett” áruáramlatok már jobban alkalmasak az intermodális szállításra;

• a közúti közlekedésben fokozatosan bevezetendő útdíjszedés, valamint a főbb tranzit utak zsúfoltságából adódó időveszteség/kiszámíthatatlanság közép- és hosszú távon a közúti áruszállítás versenyképességének csökkenéséhez, s ezzel párhuzamosan az alternatív árutovábbítási módok iránti érdeklődés növekedéséhez vezethet.

Az intermodális logisztika üzleti fejlesztési lehetőségei

Az azonosított akadályozó tényezők lebontása, valamint a kínálkozó piaci lehetőségek kihasználása adekvát intermodális szolgáltatásfejlesztési stratégiák kialakítását, illetve gyakorlatba ültetését követeli meg az érintett logisztikai szolgáltatóktól. A stratégia előkészítésekor mérlegelni kell a  hatásváltozókat (átfutási idő, ár, információáramlás, megbízhatóság, gyakoriság), azok befolyásolhatóságát, a javításukat célzó intézkedések megvalósíthatóságát és a megbízók gazdasági szektorbeli elhelyezkedését. Ezek függvényében a szolgáltató offenzív, vagy defenzív megközelítést érvényesíthet. Előbbire olyan gazdasági ágazatokban lehet szükség, ahol az intermodális szállítás egyelőre csekély szereppel bír (pl. autóipar, FMCG szektor), míg utóbbi a már ma is kedvezőbb piacokat képviselő szektorokban (pl. vegyipar, acélipar).

A nemzetközi gyakorlat az alábbi stratégiai fejlesztési irányokat ajánlja:

• Intermodális terminálhoz kapcsolódó áruáramlat konszolidációs centrumok kialakítása. Az intermodális terminállal egybeépített logisztikai központok a konszolidációs feladatok mellett hozzáadott értéket képviselő kiegészítő szolgáltatásokat is végezhetnek;

• Hozzáférés a vasúti infrastruktúrához. A kombinált szállítás hatékonyabbá tehető, ha maguk a logisztikai szolgáltatók végezhetik a vasúti szállítás megszervezését, lebonyolítását. Erre az egyik lehetőség közös vállalat alapítása egy vasúti szállítóval vagy tehervonatok közvetlen működtetése.  Ennek törvényi hátterét a fokozatosan bevezetendő EU-szabályozás biztosítja;

• Intermodális szállítási egységek (tovább)fejlesztése. A kombinált szállítás zavarmentességének egyik záloga az alkalmazott szállítási egységek könnyű be-, ki- és átrakhatósága. Ez a jelenleg használatban lévő eszközök nagy változatossága miatt még akadályokba ütközik. E téren további egységesítésre, standardizálásra van szükség, figyelembe véve a megbízók küldeménynagyságra, továbbított árufajtákra vonatkozó preferenciáit is;

• Intermodális szállítási marketing. Napjainkban az intermodális szállítás imázsa – a korábbiakban azonosított problémák miatt – meglehetősen rossz. A benne rejlő lehetőségek is alig ismertek az ügyfelek körében. Ebből következően aktív kommunikációra, ismeretterjesztésre, meggyőzésre van szükség, hogy az intermo-dális szállítás releváns döntési tényezővé válhasson;

• Operátorok közötti bevételmegosztás a megbízhatóság alapján. A komplex intermodális szállítási láncban résztvevők teljesítési pontosságbeli hozzáállása ösztönözhető olyan elszámolási mód alkalmazásával, ahol a teljes bevétel a felek által nyújtott teljesítmény alapján kerül megosztásra.

A fenti stratégiai fejlesztési irányok implementálásával a logisztikai szolgáltatók kedvező irányba mozdíthatják a kombinált szolgáltatást jellemző kritikus hatásváltozókat. Ezért a stratégiai irányoknak olyan kombinációját célszerű választaniuk, amellyel az általuk befolyásolni kívánt szolgáltatásjellemzők a leghatásosabban javíthatók.

A fejlesztések megvalósítási feltételei

A szolgáltatásfejlesztési stratégiák alkalmazásának sikere egyrészt a logisztikai szolgáltatók hozzáállásán, aktivitásán, másrészt a szabályozási környezet megfelelőségén múlik. A logisztikai szolgáltatók ugyanis azok a piaci szereplők, akik a tevékenységek integrált tervezésével, szervezésével és lebonyolításával a leginkább hozzájárulhatnak az intermodális szállítási láncok hatékonyságának javításához. Ennek keretében elől járhatnak a technológia (és a kapcsolódó információáramlás) standardizálásában, az adminisztráció és az elérhetőség egyszerűsítésében, a korszerű alternatív megoldások megbízók felé történő kommunikálásában, az ügyfelek meggyőzésében, a költségek csökkentésében, valamint a konszolidációs és disztribúciós pontokat képviselő intermodális terminálok kialakításában, működtetésében. Felvállalhatják a megbízói oldal által leginkább hiányolt integrátori szerepkört, amelynek keretében elláthatják a háztól házig történő árutovábbítás teljes folyamatának felügyeletét, beleértve egy komplex szerződésbe foglalt teljesítést és felelősségvállalást is.

Az előbbi, szállítási-logisztikai rendszer szempontjából belsőnek tekinthető tényezők mellett az adekvát szabályozási környezet, mint külső tényező is fontos szerepet játszik a kombinált szállítás előmozdításában. Az ebből a szempontból szóba jöhető intézkedések a következők:

• piacszabályozás: egyenlő versenyfeltételek a közlekedési alágazatokban;

• szállításszabályozás: küldemények továbbítási feltételei, terhelhetőség, közlekedési engedélyezés;

• adózás, díjszedés: üzemanyagadók, járművekre vonatkozó adók, hosszabb távon a használattal és az okozott költségekkel arányos infrastruktúrahasználati díjak;

• környezetvédelmi szabályozás: emissziós előírások, az energiafelhasználás racionalizálása;

• szociális szabályozás: munkaalkalmasságra, vezetési és pihenőidőre vonatkozó előírások; 

• műszaki szabályozás: járművekre, infrastruktúrára vonatkozó feltételek. 

A tárgykörben végzett európai hatásvizsgálatok azt bizonyították, hogy mindegyik említett szabályozási terület általában pozitív hatású az intermodális szállítás szempontjából. Ezen belül különösen a környezetvédelmi és a szállításszabályozásnak, valamint az adózási/díjszedési intézkedéseknek lehet hangsúlyos szerepe. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a piac véleménye szerint önmagában a (főképp) közúti közlekedést korlátozó intézkedésektől nem lehet elvárni az áruszállítási munkamegosztás megváltozását (mert lehet, hogy a közúti árutovábbítás még a restrikciók, magasabb díjak mellett is vonzóbb marad). Így a restriktív szabályozási tényezők mellett ugyanakkora figyelmet kell szentelni az említett hatékonyságjavító tényezőkben rejlő lehetőségek kiaknázására – illetve ennek elősegítésére –, valamint a releváns szolgáltatási alternatívát biztosító intermodális alapinfrastruktúra létrehozására. Ezeknek az alapelvek iránymutatásul kell szolgálniuk az aktualizálás alatt álló hazai szakstratégia eszközeinek megválasztásakor, valamint tágabb összefüggéseinek, kapcsolódási pontjainak (hangsúlyosan: közlekedési hálózatfejlesztési prioritások és nemzetközi harmonizáció) meghatározásakor is.

Dr. Bokor Zoltán

Supply Chain Monitor 2005. május