Archívum: Szolgáltató vámigazgatás magántőkéből?

Ehhez biztosít alapot az európai logisztikai rendszerekhez kapcsolódó országos logisztikai szolgáltató központok hálózata. Tizenegy térségben tizenhárom országos jelentőségű Logisztikai Szolgáltató Központ (LSZK) helyezkedik el. A szakmai elképzeléseket erősítette a központok kiemelt nemzetgazdasági szerepét deklaráló 2003. évi XXVI. törvény, valamint az LSZK- hálózat megvalósításáról szóló 19/2004. (III. 26.) OGY-határozat.

Az országos logisztikai szolgáltató központok hálózata 2002-ben megalakította a Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetségét (MLSZKSZ), amelynek tagjai az ország különböző részein logisztikai tevékenységeknek helyet adó logisztikai központok, üzemeltető társaságok, vámügynökségek, valamint a logisztikai szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb raktározástechnikai és informatikai cégek.

A Szövetség céljai a tagok érdekeinek összehangolt érvényesítésén túlmenően a kombinált áruszállítás fejlesztésének elősegítése, a tagok hazai és nemzetközi versenyképességének növelése és a területfejlesztő hatások érvényesítése.

Egyeztetett álláspontok

A közlekedéspolitikai koncepciók aktualizálásának kezdeményezésén túlmenően az MLSZKSZ egyik legfontosabb feladata az egységes vámszolgáltatási rendszer bevezetésének elősegítése, megvalósítása. A 2003. évben egyeztetés kezdődött a GKM, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága által felállított tárcaközi bizottságban, amelynek eredményeképpen az EU- csatlakozás után hatályba lépő új vámjogszabályok kérdésében a vámügyi szövetségek részvételével született döntés.

Az EU-csatlakozás következtében csökkenő vámtevékenységek miatt a VPOP a háromszáznál is több vámkezelési helyek számát az országban 30-40 között állapította meg, melynek túlnyomó részét az országos LSZK- hálózat, azaz MLSZKSZ tagjai alkotják.

A kiválasztást főként ezen központok közlekedési csomópontokban való elhelyezkedése, multimodális jellegük (különböző szállítási módok találkozása, például közúti-vasúti átrakópont), forgalmi adataik és nem utolsó sorban az EU-normáknak megfelelő infrastrukturális adottságaik indokolták. 

A vámkezelési helyek új országos struktúrájának kialakításában a mai üzemeltető cégek is részt vettek, jelentős beruházásokat és fejlesztéseket hajtottak végre a VPOP-val egyeztetett igényeknek megfelelően. Ezt az állam is támogatta különböző pályázatok segítségével, mivel a Pénzügyminisztérium, illetve a VPOP ma Magyarországon nem, vagy csak igen csekély számban rendelkezik olyan jellegű ingatlanokkal, ahol a vámkezelésekhez kapcsolódó tehergépjármű-forgalmat, raktározási tevékenységet stb. a lakosság zavarása nélkül képes lenne lebonyolítani.

Jogszerűtlen PM-rendelet

Azonban a nemzetgazdasági érdekeket képviselő és állami bevételeket biztosító tevékenységek finanszírozását a 15/2004. (IV. 5.) PM-rendelet módosítása következtében 2004 szeptemberétől az üzemeltető társaságokra terhelik át, felvetve ezen – alkotmányellenes – intézkedés jogszerűtlenségét is.

Ez nem jelent mást, mint az államigazgatási feladatokat ellátó vámtisztviselők irodáinak, raktárainak, kamionparkolóinak stb. teljes infrastrukturális hátterét, berendezését magántőkéből finanszíroztatják, azokat magántőke üzemelteti és tartja fenn. A beruházókat ugyanakkor a PM-rendelettel arra kényszerítik, hogy ezekbe az ún. vámudvarokba bárkit kötelesek legyenek térítés nélkül beengedni – beleértve saját konkurenciájukat is.

Természetesen érthető a vámudvarokat nem üzemeltető VPOP-ügyfelek érvelése is, hogy amikor állampolgári kötelezettségüknek kívánnak egy állami szervnél eleget tenni, azért ne kelljen külön fizetniük ún. üzemeltetési hozzájárulást a pénzügyőröknek „otthont” adó cégek számára.

Ezért a minden oldalt – hosszú távon – kielégítő megoldás csakis az lenne, hogy a PM bérleti díjat fizessen a Vám- és Pénzügyőrség által használt infrastruktúráért, illetve az igénybe vett szolgáltatásokért. Rövid távon az üzemeltetők részéről elfogadható megoldás a módosított PM-rendelet [15/2004. (IV. 5.)] eredeti tartalommal történő visszaállítása „… a tűrni köteles – felmerült költségei megtérítése mellett…” tartalommal, amikor is a felmerült költségek az ügyfelekkel megtéríthetők.

A kialakult lehetetlen állapot megszüntetése érdekében több alkalommal tárgyaltunk a Pénzügyminisztérium, GKM és a VPOP képviselőivel, valamint a véleményünk nyomatékosítása érdekében sajtótájékoztatót is tartottunk. A Pénzügyminisztérium és a témát napirendre tűző Magyar Országgyűlés Gazdasági Bizottságának albizottsága is támogatta elvben a kérésünket, azonban a témával érdemben nem foglalkoztak, és az ügy megoldása érdekében konkrét intézkedés a mai napig nem történt.

Ellehetetlenülő vámkezelési helyek

Amennyiben megszűnik a Vámudvar-I típusú vámkezelési helyek üzemeltetőit ellehetetlenítő állapot, és a Pénzügyminisztérium keretet biztosít a vámudvarokban működő vámszolgálati helyek fenntartására, ez esetben az üzemeltetők természetesen biztosítani tudják majd a 37/2004. (VIII. 11.) sz. PM-rendelet, 57.§ (13) bekezdése előírásainak megfelelően – („A vámhivatalnak az I. típusú vámudvaron működő szolgálati helyén az üzemeltető tűrni köteles a vámhivatalhoz közvetlenül forduló ügyfél- és/vagy járműforgalmat, azonban az áruvizsgálathoz szükséges személyzet, illetve eszközök, valamint a vámhivatal által be nem rendelt járművek esetében az ingyenes parkolóhely biztosítására nem kötelezhető. Az üzemeltetőnek térítésmentesen biztosítania kell mindenki számára a vámhivatal szolgálati helyének megközelítését, továbbá, ha az ügyfél nem igényli a közreműködést, úgy a vámeljárásnak a vámhatóság által történő lefolytatásáért díjat nem számolhat fel.”) a vámkezelést kérő egyéb ügyfelek számára a térítésmentes infrastruktúra-használatot.

A fenti szabályozás ellehetetleníti a vámszolgálati helyek üzemeltetését, teljesen gazdaságtalanná, veszteségtermelővé, célszerűtlenné téve azt. A már hivatkozott rendelet számos kötelezettséget ró a vámszolgálati hely üzemeltetőjére, ezzel szemben semmilyen előnyben nem részesíti azt. A vámszolgálati helyeket üzemeltető vállalkozások több százmilliós beruházás keretében építették ki a vámszolgálati helyeket a vámhivatal által megjelölt berendezési, felszerelési tárgyakkal, ami ily’ módon meg nem térülő költséggé alakult át.

A jelenlegi helyzet nemcsak, hogy nem kívánatos a vámszolgálati helyet üzemeltetők számára, hanem egyenesen káros a vonatkozásukban, tehát a jogszabály folyamatosan kárt okoz. A károkozás Ptk.-beli feltétele természetesen a jogellenesség, de a Jat. és az Alkotmány rendelkezéseire is figyelemmel a 15/2004. PM-rendeletet megalkotó pénzügyminisztérium jogellenesen járt el.

A 15/2004. PM-rendelet azonban ellentétes a következő törvényi rendelkezésekkel:

• Alkotmány 13.§ (1) bekezdés: „A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot”.

• Polgári törvénykönyv 99.§: „A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat szedni, viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni”.

• Polgári törvénykönyv 201.§ (1) bekezdés: „A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár”.

A PM-rendelet azonban azt a lehetetlen helyzetet idézi elő, hogy a vámszolgálati helyet fenntartó és üzemeltető vállalkozások a saját tulajdonukat képező ingatlant/ingatlanrészen kötelesek tűrni azok mások általi ingyenes használatát.

A logisztikai szolgáltató központok, valamint a Vámudvar-I. típusú vámkezelési helyeknek összességében évi több százmillió forint veszteséggel kell számolniuk. Többen a vámszolgálati helyek szerződéseinek felbontását fontolgatják, amely lépés – megfelelő alternatív infrastrukturális háttér hiányában – jelentős, a nemzetgazdaság számára is negatív következményeket vonhat maga után.

A kialakult helyzet feloldására – több ügyvéddel is konzultálva – csak a jogi út látszik hosszú távon célravezetőnek. A Szövetség felvállalva az érintett tagjai képviseletét, alkotmánybírósági kereset benyújtását kezdeményezi a fenti témában, melynek alapja a PM többszörösen alkotmányellenes rendeletalkotása.

Bíró Koppány Ajtony

Supply Chain Monitor 2005. április