A hónap szakembere
2018. február 20.
Horváth Zoltán ügyvezető igazgató, Jungheinrich Hungária Kft.
Mikor és hogyan kezdte szakmai pályafutását a Jungheinrich Hungária Kft.-nél?
Friss diplomás gépészmérnökként értékesítői pozícióban kezdtem a Jungheinrich AG magyarországi leányvállalatánál 1994-ben, majd 1997 elejétől értékesítési vezetőként dolgoztam 2006-ig, amikor is átvettem a vállalat irányítását.
Megosztana velünk egy felejthetetlen élményt a kezdeti időkből?
Az első két METRO áruház megnyitása – Budaörsön és Ferencvárosban – 1994-ben ugyanazon a napon történt, és ehhez kapcsolódik egy felejthetetlen élményem, amikor is egy pénteki napon este 6 óra körül már csak én voltam az irodában. Akkoriban egyébként körülbelül tízen dolgoztunk a vállalatnál. Megcsördült a telefon és a METRO kereskedelmi igazgatója hívott minket, hogy mindkét áruházban azonnal szüksége van békákra az árufeltöltéshez, mert nem tudják kiszolgálni az „emberáradatot”. Miután akkoriban senkinek nem volt még mobiltelefonja, így nem tudtam elérni a főnökömet, és nekem kellett azonnali döntést hoznom. Az irodánk előszobájában éppen volt annyi békánk, mint amennyire szükség volt, ezért tudván, hogy a METRO fontos ügyfelünk, úgy döntöttem – „egy életem, egy halálom” – elszállíttatom azokat az áruházakba. Tisztában voltam vele, hogy hétfőn reggel azt mondhatják majd, menjek haza, vagy esetleg azt, hogy jól csináltam. Rendeltem egy tehertaxit, és a sofőrrel este 8 órakor kiszállítottuk a békákat a két áruházba. És ma még mindig a vállalatnál dolgozom.
A Jungheinrich Magyarországon is a piacvezetők közé tartozik. Hogyan motiválja munkatársait a piaci sikerek elérésében?
Könnyű dolgom van. Olyan kollégák kerülnek kiválasztásra, akik büszkék arra, hogy egy piacvezető és sikeres cégnél, jó csapatban dolgozhatnak. Belső igényük a magas színvonalú munkavégzés. Kellő versenyszellemmel és szívóssággal rendelkeznek, nem futamodnak meg, ha egy problémával találják szemben magukat. Sokszor választunk pályakezdőket, akik hamar megérzik a sikeres csapat, illetve a személyes siker ízét. Ennél jobb motivációra nincs szükség.
Mi volt a legnehezebb döntés, amit vezetőként meg kellett hoznia?
A válság idején meghozandó személyzeti konzekvenciák. Nehéz volt kiszűrni a legjobbak közül a kevésbé jókat. De van, aki már azóta újra a csapatunk tagja.
Milyen vezetőnek tartja magát?
Tisztában vagyok vele, hogy maximalista vagyok. Csupán annyit várok a kollégáktól, mint önmagamtól. Az ajtóm előttük mindig nyitva áll, ha támogatásra van szükségük.
Supply Chain Monitor