Archívum: Az Év Beszerzési Menedzsere

Milyen út vezetett a veszprémi Pannon Egyetemen szerzett műszaki menedzser diplomától a logisztikáig?

1998-ban szereztem meg első diplomámat, mint műszaki menedzser, ami – mondhatnám úgy – a gépészmérnök és a közgazdász keveréke. Erre a szakirányra sokan mondják, hogy „akkor te semmihez sem értesz, hiszen nem vagy se gépészmérnök, se közgazdász”. Valóban, papírforma szerint nem, viszont olyan szintű tudást szereztem az egyetemen, amelynek birtokában értek annyira mindkét szakterülethez, hogy azt jól tudjam kamatoztatni szakmai pályafutásom során. Első diplomámat egy bankárképzéssel egészítettem ki, de hamar rájöttem, hogy csak a számok és az Excel táblázatok nem az én világom. Kell, hogy érezzem egy termelő vállalat „vérkeringését”. Gyermekkorom óta szeretem az autókat, így a diploma megszerzése után pontosan tudtam, hogy autógyárban akarok dolgozni, így jelentkeztem a ’97 őszén indult AUDI motorgyár által meghirdetett logisztikai pozícióra. Tudtam, hogyha elnyerem ezt az állást, akkor egy termelő vállalat működését minden oldalról megismerhetem, hiszen egy gyártó cégnél a logisztika a motor: a beszállítástól a kiszállításig minden folyamatban jelen van. Az AUDI-hoz tehát 1998-ban csatlakoztam logisztikusként, és 4 évig a gépjárműgyártás területén dolgoztam, majd a Volkswagen csoport egy olyan projektet hívott életre, amelynek keretében a kelet-európai beszállítókat kívánta feltérképezni. Erre a pozícióra jelentkeztem, s egy másik kollégával együtt 2 éven keresztül dolgoztunk a beszállítófejlesztésen, hogy megtaláljuk azokat a potenciális kelet-európai gyártókat, amelyek megfelelnek a Volkswagen elvárásainak, mind minőségügyileg, mind kereskedelmi szempontból.

A beszállítófejlesztés területén milyen tapasztalatokat szerzett?

A kelet-európai, illetve azon belül a hazai beszállítók felkutatása volt a cél, melynek eredményeként néhány magyar, illetve külföldi érdekeltségű, de Magyarországon működő céget tudtunk integrálni az autógyár beszállítói körébe. A potenciális beszállítókkal folytatott tárgyalások során mindig kiemeltem, hogy nagyon nehéz bekerülni az OEM-ek beszállítói hálózatába. A sikerhez vezető úton kitartónak kell lenni, és sokszor jó árajánlatot adni, mire a befektetett munka végül konkrét megrendelésben realizálódik. Sajnos a magyar kkv-knál gyakran azt halljuk „miért nem tudjuk megcsinálni”, ahelyett, hogy „hogyan tudjuk teljesíteni a követelményeket”. Ezen a hozzáálláson kell változtatni az autóipari beszállítóvá válás érdekében, illetve megtalálni azokat a csatornákat, amelyek révén személyes kapcsolat alakítható ki az OEM-ek vagy a TIER1-es beszállítók beszerzőivel. A kitartás minden esetben meghozza a gyümölcsét.

Hogyan került a beszerzési területre?

A beszállítófejlesztési projekt lezárását követően lehetőséget kaptam arra, hogy az AUDI németországi központjában, Ingolstadtban, a beszerzési területen folytathassam szakmai pályafutásomat a cégcsoportnál. Az ott eltöltött évek alatt megtanultam, hogy hogyan zajlik – az akkor még központosított – beszerzés egy autógyárnál: a global sourcingtól kezdődően egészen a beszállítómenedzsmentig. Ez volt tehát az első lépés a beszerzési területen, s ennek a küldetésnek az volt a célja, hogy Magyarországra visszatérve – egy német kollégával együtt – a győri motorgyárban felépítsek egy önálló beszerzési osztályt a motorok előállításához szükséges, nagy mennyiségben felhasznált, úgynevezett kis értékű alaktrészekre vonatkozóan. Ennek a projektnek köszönhetően lépésről lépésre vettük át a szériabeszerzést ezen alkatrészek – például gumitömítés, O-gyűrű, kis kábel, cső, csavar stb. – tekintetében. 2007-re sikerült egy 3 teamből álló szériabeszerzési osztályt felépítenünk, amelynek feladatköre az alkatrészek tendereztetésétől a beszállítók kiválasztásán keresztül egészen a konkrét beszerzésig terjedt, de természetesen a végső döntéshozatal Ingolstadtban történt.

Győrből hová vezetett az út?

Még 2007-ben elmentem Ausztriába az AV L vállalathoz, amely a világ legnagyobb magánkézben lévő, az OEM-ek számára motorfejlesztéssel és tesztberendezések gyártásával foglalkozó cégcsoportja. Itt a stratégiai beszerzés területén dolgoztam. A költséghatékonysági célkitűzések elérése érdekében ennél a vállalatnál is előtérbe került a kelet-európai piac felé nyitás, s az ezen a területen megszerzett tudásomat itt jól tudtam kamatoztatni. Szinte azonnal el tudtuk kezdeni az áttelepítési projekteket a nyugat-európai beszállítóktól a kelet-európai cégekhez.

Mikor jött vissza Magyarországra?

Másfél évig dolgoztam Ausztriában, majd 2008 őszén csatlakoztam a Valeo veszprémi gyárához, ahol 5 évig vezettem a beszerzési osztályt. Ebben a pozícióban már a komplex beszerzési feladatkör, a projektbeszerzés, az általános, valamint a szériabeszerzés is hozzám tartozott, így minden területre ráláttam, amely egy termelő vállalatnál a beszerzést érinti.

Miért gondolta úgy, hogy 5 év után váltani kell?

A Valeónál 2011-ben centralizálták a beszerzést, és minden feladat-, illetve felelősségi kör Párizsba került át, s ezzel – úgy gondolom – a beszerzés szépségét vették el, hiszen már csak a végrehajtás maradt itt, a „végvárakon”. Persze a struktúraváltást követő hónapokban még bíztam abban, hogy ez a változás pozitív irányú is lehet rám nézve, de sajnos nem ez történt, és számomra már nem volt kihívás a cégcsoportnál. 2012 decemberében, amikor megszületett a fiam, otthon voltam vele, és akkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy váltani szeretnék. S ha már váltok, akkor iparágat is, hiszen dolgoztam autógyárban, TIER1-es beszállítónál, illetve autóipari fejlesztő cégnél, tehát szinte minden területet láttam, amellyel ebben a standardizált folyamatokra épülő iparágban találkozni lehet. Szerencsésen alakult a kínálat keresleti oldala, mert éppen akkor a GDF SUEZ olyan beszerzési igazgatót keresett, aki nem az energetikai iparból jön, és meg tudja honosítani a cégnél a projektszemléletet, a folyamatokban való gondolkodást, ami az autóiparra jellemző. Így találkozott a kereslet a kínálattal, és 2013 októbere óta a GDF SUEZ beszerzési igazgatója vagyok.

Milyen kihívásokat jelentett az új pozíció?

Három évvel ezelőtt a GDF SUEZ magyarországi leányvállalata még 5 üzletággal volt jelen hazánkban, amelyek lefedték a lakossági, illetve a vállalati gáz- és áramellátást, valamint az elosztóhálózatot, s a beszerzési feladatok az én felelősségi körömbe tartoztak. Az idei év elejétől a GDF SUEZ Energia Holding Hungary Zrt. a földgázelosztó hálózatot működteti, s az ehhez szükséges beszerzéseket két részre lehet osztani. Az egyik a direkt beszerzés, közvetlenül a fizikai vezetékhálózathoz kapcsolódóan, például nyomásszabályzók, különböző szenzorok, mérőórák stb. beszerzése. A másik a vezetékrendszert felügyelő support tevékenység – komoly IT infrastruktúrával –, illetve a vállalat egyéb területei, úgymint HR, marketing, pénzügy stb. számára szükséges beszerzések, amelyek esetében a keretfeltételeket biztosítjuk.

Mivel érdemelte ki az MLBKT által odaítélt Év Beszerzési Menedzsere címet a tavalyi évben?

Azt gondolom, hogy a díj odaítélésénél a beszerzésben eltöltött évek, valamint azok a szakmai megoldások játszottak szerepet, amelyek értékteremtőnek tekinthetők. Gondolok itt arra, hogy a GDF SUEZ-nél például, a kollégákkal közösen beszerzési politikát, szabályzatot és kategóriamenedzsment- struktúrát építettünk fel, korábban pedig a Valeónál klaszterbeszerzést tudtam megvalósítani. Ez utóbbi egyébként szívügyem, mert számos olyan terület van – többek között az energia- vagy az irodaszerbeszerzés –, ahol különböző cégek összeállhatnak, hogy közös beszerzéseket hajtsanak végre. Az így képviselt nagyobb beszerzési volumen révén a beszállítók felé sokkal előnyösebb tárgyalási pozíciót lehet szerezni, és kedvezőbb árakat kialkudni. Sajnos ezt a modellt Magyarországon kevés cég alkalmazza, pedig a klaszterbeszerzéssel kézzel fogható haszon realizálható. Egyébként a doktori disszertációmat is a klaszterbeszerzés témaköréből írom, mert hiszem, hogy ennek nagy jövője van, csak Magyarországon ehhez szemléletváltás szükséges. A díj elnyerésében mindemellett a társadalmi felelősségvállalás is fontos szerepet játszott. Tagja vagyok a Magyar Logisztikai Beszerzési és Készletezési Társaságnak, azon belül pedig aktív résztvevője a Beszerzési Vezetők Klubjának. Rendszeresen tartok előadást Németországban, az ottani szakmai szövetség rendezvényein. Alapító tagként pedig részt veszek a MENSA HungarIQa, valamint a Férfiak Klubja győri szervezetének a munkájában. Nagyon büszke vagyok arra, hogy mindezt az MLBKT a tavalyi évben az Év Beszerzési Menedzsere címmel elismerte.

SJ

Supply Chain Monitor
2017. február