Archívum: „Eltűnt egy kamion!”

2018. április 17. | Logisztika | Egyéb szektorok

Amikor több 10 évvel ezelőtt, életemben először azt hallottam, hogy „eltűnt egy kamion”, nem egészen értettem a helyzetet. Kisgyermeki naivitással kérdeztem a körülöttem állókat, hogy ugyan hogyan tűnhet el egy 40 tonnás monstrum? Azt nem lehet nem észrevenni, az nagy, az lassú, az hangos, az nem fér el egy garázsban... stb. Nos az a kamion sosem került elő.

Azóta számtalanszor hallottam már hasonló eseteket, de a mai napig nem tudom elfelejteni annak a fuvarszervezőnek az arcát, aki már-már az aktív pánik tüneteit produkálva próbálta nagyjából ezredszerre felhívni azt, az akkor már kikapcsolt mobilszámot, amelyen a fuvarost a megbízás leadásakor még elérte, de a fuvar felvétele óta nem él. Hamis néven vásárolt feltöltőkártya volt. Sosem kapcsolták vissza... Tipikus eset volt, bár akkor még nem tudtam, hogy az. A baj az, hogy biztonsági szakembert csak a bűncselekmény kivizsgálásába vontak be, a folyamatok kialakításába nem. Pedig ezer apró jel utalt arra, hogy itt valami nincs rendben... Ez egy több mint 10 éves történet! S mit hallok 2018-ban? Hogy „eltűnt egy kamion!” Hát semmiből sem tanulunk?

Nem kellenek James Bond-ok

A TAPA évek óta közzé teszi, hogy az EMEA régióban nagyjából évi 8,2 milliárd euró kárt okoznak a szállítmányozással összefüggő bűncselekmények. Lássuk be, hogy ez lassan már unalmas számadat. Erre mi történik 2018. február 11-én? A TAPA elnöke, Thorsten Neumann bejelenti, hogy Németországban létrehoztak egy Theft Prevention in Freight Transport and Logistics Working Group nevű csoportot 13 tagszervezet – többek közt a TAPA, a BDSW,az ASWN, a BIEK és a DSLV – közreműködésével, mert a legújabb kutatások szerint csupán ebben az országban 1,3 milliárd euró az a kárösszeg, amelyben évente 26 000 kamion érintett. Huszonhatezer! Ez azt jelenti, hogy 20 percenként egy kamion érintettje lesz egy bűncselekménynek.

Igen, tudom, hogy vannak olyan esetek, amelyek szinte elkerülhetetlenek, mert amikor a sofőr kiveszi a pihenőjét, kávézik, mosdóban van, s eközben valaki, felvágva a ponyvát, kivesz egy-két karton árut a szállítmányból, az ellen nagyon nehéz védekezni. Nincs elég parkoló sem Németországban, nemhogy őrzött parkoló... De az esetek jelentős része még mindig abból adódik, hogy alapvető normákat sem tartanak be a fuvarozás során. Lássuk be, a szállítmányozás-biztonság nem éppen rakétatudomány. Józanul átgondolva rájövünk, hogy nem kellenek James Bond-ok ahhoz, hogy egy-egy szállítmány célba érjen.... Sőt! A szállítmányok jelentős része gond nélkül célba is ér, ám a teljes mozgatott árumennyiséghez képest marginálisnak tűnő – egyes számítások szerint 0,05% – eltulajdonított áru is bődületes összeg. Ha csak a német piacon keletkezett évi 1,3 milliárd eurót vesszük alapul – aktuális MNB középárfolyamon is több mint 405 milliárd forint –, abból minden magyar tanuló kaphatna egy Ipad-et, vagy Németország teljes lakosságát háromszor meg lehetne vendégelni egy BigMac menüre! Na jó, ennél sokkal értelmesebben is el lehetne költeni ezt az összeget!

Amikor szezonban nagy a nyomás a logisztikusokon, hogy kiszállítsák a terméket, amikor mindenki mindent azonnal akar, de azt az ingyennél is olcsóbban, akkor valóban nincs könnyű dolga a fuvarszervezőknek. De vajon ez elég indok arra, hogy a sutba vágjuk az alapvető biztonsági protokollokat? Vagy nem is ismerjük azokat?

Modus operandi

Nézzünk meg egy tipikus elkövetési módszert (szakszóval modus operandit) és ennek ellenszerét! Hamis cég: fuvarkapacitást ajánl, ami igencsak jól jön. Az ára is jó. Miért ne bízzuk meg ezt a céget? Igen ám, de sosem láttuk őket... Kapunk egy szkennelt CMR biztosítást, egy e-mail címet és egy mobilszámot. Elég ez? NEM! Mit kell tenni?

Menjünk sorban:

  • Ellenőrizzük a cégadatokat az elérhető közhiteles nyilvántartásokban.
  • Kérjünk be aláírási címpéldányt, és egyeztessük a cégadatokkal. Ha nem érkezik meg, akkor NE szerződjünk!
  • Vegyük fel a kapcsolatot a céggel más, általunk keresett csatornán, hogy kiderüljön, valóban ők kínálnak kapacitást, vagy csak valaki a nevükben.
  • Ellenőrizzük a megadott telefonszámokat, s ha minden elérhetőség titkosított, a telefontársaság publikus nyilvántartásában semmilyen adat nem köthető a céghez, akkor NE szerződjünk!
  • Kérjük be a fuvareszköz forgalmi engedélyét, s ha nem adják át, akkor NE szerződjünk!
  • Kérjük be a jármű GPS-nyomkövetőjének adatait, és ellenőrizzük le, hogy valóban működik-e. Ha nem adják át vagy nem ismert szolgáltatónál van, hanem csak egy kínai szerveren elérhető az adat, akkor NE szerződjünk.
  • Ellenőrizzük le a CMR biztosítás fedezetét.
  • Ellenőrizzük le, hogy a telephelyén, székhelyén ismerik-e a céget.
  • Kérjünk be referenciát, lehetőleg olyan cégeket, amelyeket mi is ismerünk, így személyes kapcsolataikon keresztül le tudjuk ellenőrizni a fuvarozó cégtől kapott információk valóságtartalmát.
  • Nézzünk utána a cégnek és a kapcsolattartónak a közösségi hálókon is. Ha valóban ebben a szakmában dolgozó, hiteles és becsületes fuvaros, akkor biztosan lesznek kapcsolódási pontok, közös ismerősök, akiktől érdeklődni lehet.
  • Kössünk külön szállítmánybiztosítást a fuvarra.
  • És persze követeljük meg, hogy DiDb kártyás gépkocsivezetőt küldjön.

Persze ez sem jelent 100%-os biztonságot, de ezek az apró óvintézkedések a csalók nagy részét elriasztják, s a könnyebb ellenállás felé haladva inkább másik, kevésbé alapos áldozatot keresnek magunknak.

A következő részben arról lesz szó, hogy mit kell tenni a biztonság érdekében akkor, amikor a fuvaros rakodásra érkezik a telephelyünkre.

Papp Róbert független biztonsági tanácsadó

Supply Chain Monitor
2018. április