Archívum: A szenzorok „okosítása”
2017. május 16. | Gyártás | Elektronikai ipar
Az „okos gyártás” világában a fejlett érzékelők kulcsszerepet töltenek be, sőt nélkülük az Ipar 4.0 koncepció szerinti termelési és anyagáramlási folyamatok létre sem hozhatók. Interjú Simovics Tamással, a SICK magyarországi country managerével.

Supply Chain Monitor: Az utóbbi években a termelésben és a logisztikában egyaránt „minden” az Ipar 4.0 koncepcióról szól. Csak beszélünk az „okos gyártás” eljöveteléről, vagy már valóban nyakig benne vagyunk?
Simovics Tamás: Térdig vagy derékig egészen biztosan, de hamarosan valóban teljesen belemerülhetünk az intelligens gyártás és anyagáramlás világába, ugyanis nem lesz más választási lehetőségünk.
Ezt mit jelent a gyakorlatban?
A gyártók „okossá” teszik eszközeiket, gépeiket, sőt nagyberendezéseiket is, függetlenül attól, hogy mely iparág, illetve alkalmazói szegmens számára készülnek, és milyen feladatra használják azokat. Még azok az felhasználók sem „úszhatják majd meg” azt, hogy okos gépeket és eszközöket állítsanak üzembe, akik egyébként valamilyen oknál fogva mostanáig elzárkóztak az Ipar 4.0 koncepció körébe tartozó megoldások alkalmazásától. Persze ez még nem jelenti azt, hogy mindenki élni is fog a felkínált lehetőséggel. Hiába ontják majd a gépek, vagy akár a passzív tárgyak, mondjuk csomagolt termékek az adatokat, ha azzal semmit sem kezdünk, vagy rosszul nyúlunk azokhoz. Ilyenkor kihasználatlan marad a potenciál. Az más kérdés, hogy a hatékonysági verseny nem sokáig fogja megengedni a termelő cégeknek, a kereskedelmi láncoknak vagy éppen a logisztikai szolgáltatóknak, hogy passzívak maradjanak az új technológiák bevezetése kapcsán. Általában azok az ágazatok járnak az élen a termelési és logisztikai rendszerek intelligenssé tételében, amelyekben szűkös a mozgástér a hatékonyság növelésére és a költségek csökkentésére. Egyetlen gyártó sem mondhatja azt, hogy holnaptól 50%-kal drágábban kínálom az autóimat, mert megugrottak az energiaköltségek vagy, mert néhány év alatt duplájára növekedtek a bérköltségek. Pontosabban mondhatja, csak valószínűleg a fogyasztók nem lesznek vevők a drágább járművekre. Mit lehet tenni? Abból és azzal kell főznünk, amit a konyhában találunk. Tudjuk, hogy a leleményes szakács vagy háziasszony a „semmiből” is hétfogásos vacsorát készít. A leleményes cégek pedig meglévő rendszereikből kell, hogy kihozzák a maximumot. Az automatizálás, az IoT világa, az Edge Computing, valamint a Big Data tudatos szűrése, és a kinyert, releváns adatok felhasználása voltaképpen erről szól. Mérjünk gépteljesítményeket és folyamatokat, gyűjtsünk adatokat, elemezzük azokat, vonjuk le a konzekvenciákat, végül pedig hozzuk meg a szükséges intézkedéseket.
Az említett „okos gyártás” és logisztika megteremtésében mennyire hangsúlyos a szenzortechnika szerepe?
Természetesen minden iparág a saját portékáit dicséri, így a szenzortechnika, illetve az ipari balesetvédelem szakértője, a SICK képviselőjeként nem is mondhatnék mást, csak azt, hogy a szenzorok kulcsszerepet töltenek be az Ipar 4.0 koncepció szerinti megoldások kialakításánál, sőt érzékelők nélkül egyáltalán nem is beszélhetünk okos gyártásról. Persze amennyire erőteljes ez a kijelentés, ugyanannyira triviális is, hiszen a folyamatokból csak érzékelés útján nyerhetünk ki adatokat. A tegnap és a ma szenzorai még többnyire irányított, végrehajtó szerepet betöltő perifériaeszközök, amelyek az érzékelt információkat továbbítják egy rendszer központi elemének, és ott történik az adatfeldolgozás. Azáltal, hogy egyre több szenzor integrálódik a termelési vagy logisztikai rendszerekbe, az üzemi hálózatok elkezdtek gigantikus méretűvé növekedni, ezáltal nehezen kezelhetővé válni. A megoldást az úgynevezett Edge Computing, illetve a decentralizált hálózatok biztosítják. Ha az intelligenciát „elosztjuk” egy rendszerben, azzal jelentősen csökkenthetjük a központi egység és a perifériák között áramló adatmennyiséget. A mérésekből „helyben” képződhetnek adatok, és ez összességében kisebb hálózati terhelést eredményez, továbbá lehetővé teszi a folyamatokba történő gyorsabb beavatkozást. Ilyen rendszereket azonban csak akkor lehet kiépíteni, ha a „végekre” intelligens eszközöket tudunk csatlakoztatni. Ez a szenzortechnika alapvető irányát is meghatározza: az érzékelők még okosabbak lesznek. Ez azt jelenti, hogy számítógépek „költöznek” a szenzorokba, tehát programozhatók, illetve önmagukban, helyben képesek az adok feldolgozására.
Ebben a folyamatban hogyan vesz részt a SICK?
Biztosan vannak olyan magyarországi partnereink, akik még emlékeznek a néhány évvel ezelőtti Innovation Marathon elnevezésű programunkra, melynek keretében egy éven át, azaz az 52 hét mindegyikén egy új termékünket vagy megoldásunkat mutattuk be. Ezzel az üzenettel igyekeztünk rávilágítani kiemelkedő technológiai képességeinkre, illetve arra, hogy a szenzortechnika jóval több annál, mint hogy – nem lebecsülve ezeket a funkciókat sem – valaminek a térbeli jelenlétét vagy hiányát, sebességét vagy mennyiségét érzékeljük. Azóta nem jelentkeztünk újabb innovációs maratonnal, a fejlesztési tempónkból azonban nem vettünk vissza. Folyamatosan újítunk és fókuszban van az okos gyártás igényeinek kiszolgálása. Haladó megoldások piaci bevezetésével mindig a „trendcsinálók” közé tartozunk, emellett szakértőink több szabványügyi testület munkájában is aktívan részt vesznek, így szakmai javaslataink beépülnek ez európai és a globális ipar jövőjét alakító dokumentumokba.

Milyen „okos” eszközökkel, megoldásokkal „rukkolt elő” a SICK?
Programozható kamerákat és kódolvasókat vezettünk be a piacra. Ezekre a rendszerintegrátorok, vagy akár maguk a felhasználók is képesek algoritmusokat, programokat írni. Emellett tőlünk is megvásárolhatók a világ legnagyobb képfeldolgozási algoritmusfejlesztő cége, a HALCON licencei. A szoftvercsomag a képfeldolgozó algoritmusok szinte végtelen tárházát nyitja meg a felhasználók előtt. Akár ezen megoldással, akár saját, C-ben írt programmal a felhasználók az alkalmazási célnak megfelelő funkcionalitást adhatnak a szenzornak, vagyis az érzékelő nemcsak arra a véges számú feladatra lesz alkalmas, amelyet a gyári programozás lehetővé tesz, hanem egyedi, akár teljesen újszerű funkciókra is „bevethetővé” válik. A szenzorok „okosítása” tehát rendkívül nagy alkalmazási szabadságot, hardver-közelibb felhasználást biztosít. Ezt bizonyítjuk be az úgynevezett Smart Sensor megoldásainkkal (Smart Sensor Solutions), amelyeket kifejezetten az „okos üzemek” számára alakítottunk ki. Alapvetően arról van szó, hogy a szenzorainkba, akár a legegyszerűbb optikai érzékelőbe egy „mini számítógépet” építünk, illetve egy szoftvert telepítünk, ezáltal az addig például csak kapcsolófunkcióval rendelkező szenzor „elkezd” objektumokat számlálni, és amikor a vezérlés „megkérdezi” tőle, hogy adott pillanatig mennyi objektumot számolt meg, akkor az érzékelő megmondja, vagyis elküldi az információt IO-Linken keresztül a PLC-nek. Így lesz az egyszerű szenzorból „okos szenzor”, ezáltal egy hagyományos üzemből „okos gyár”. Az Ipar 4.0 irányába mutat a Sensor Integration Machine (SIM) termékcsaládunk is. Ezt olyan robusztus ipari PC-k alkotják, amelyekhez bármely szenzorunk csatlakoztatható, így például fényfüggönyök, lézerszkennerek vagy éppen kamerák. Ezek az eszközök a szintén általunk biztosított, egyszerűen kezelhető platformon keresztül programozhatók, így a rendszerintegrátorok vagy a felhasználók maguk állíthatnak össze komplex és komplett rendszereket. Gyakran merül fel kérdésként, hogy hol és hogyan érvényesül leginkább az „okos szenzorok” előnye? Konkrét példaként szoktunk említeni olyan ipari alkalmazásokat, amelyek esetében egy adott gyártósoron egy termékcsalád eltérő paraméterekkel rendelkező termékeit készítik. Kényszerű módon minden termékváltásnál az érzékelési pontok módosulni fognak, de a programozható szenzorokkal az átállás automatikussá tehető. A percekből vagy órákból másodpercek lesznek, ezáltal drasztikusan csökkenthetők az állásidők, mellékidők, vagyis növekszik a hatékonyság.
A szenzorgyártók számára mennyire hangsúlyos terület a robotika?
A robottechnika elképesztő sebességgel fejlődik, és már „köztünk vannak” az úgynevezett együttműködő robotok. A világ egyik legnagyobb autóipari beszállítójának magyarországi üzemében egy olyan kooperációs projektben veszünk részt, amelynek célja, hogy kvázi dobozos együttműködő robotmegoldást fejlesszünk. A látható védelem, azaz kerítések nélküli rendszer egy ipari robotból, egy biztonsági vezérlőből, valamint balesetvédelmi szenzorokból épül fel. A megoldás lényege, hogy ezekből az „összetevőkből” egy olyan biztonságosan működő robotalkalmazást lehessen kialakítani egy üzemen belül akár 24 óra alatt, amely képes átvenni egy kieső munkatárs feladatát, vagy „besegíthet” a munkába gyártási csúcsok idején. Ha pedig befejezte a küldetését az adott területen, néhány óra alatt áthelyezhető egy másik pontra, vagy akár egy másik gyáregységbe. A hagyományos, fizikai védelemmel ellátott robotcelláknál mindez kivitelezhetetlen lenne, fejlett szenzorok nélkül pedig az együttműködő robotok alkalmazása elképzelhetetlen. Mindebből következik, hogy a robotikát, és azon belül az együttműködő robotok területét kiemelten kezeljük. Ez nem a jövő, ez már a jelen.
Milyen lesz a jövő?
Tisztán látszik, hogy rövidül a technológiai megoldások víziójának megszületése és a megvalósítás közötti idő. Jó példa erre az RFID technika, amely szintén az egyik erősségünk. Egy-másfél évtizeddel ezelőtt még a jövő technikájaként tekintettünk rá, ma pedig a gyártásban, a logisztikában és a kereskedelmi ellátási láncok egészében is alapvetőnek számít. Már nem tekinthető különlegesnek, ha egy üzemen belül a gyártásközi anyagmozgatás során az alapanyagokat és a „mozgásokat” RF módszerrel azonosítják, és úgy látom, hogy hamarosan az élet minden területére beköltözik az RFID technika, legyen szó a postai küldemények azonosításáról vagy árufeltöltésről a kiskereskedelmi egységekben. Az ipari és a fogyasztói alkalmazások persze összeérnek majd, tehát az okos ipari rendszerekkel okoseszközeinken keresztül kommunikálhatunk. A lehetőségek korlátlanok, de egy biztos, a szenzortechnika továbbra is a fejlődés középpontjában áll majd.
Szabó
Supply Chain Monitor
2017. május