Archívum: A versenyképesség a tét
2015. november 1. | Logisztika | Egyéb szektorok
A hazai vasúti árufuvarozás versenyképességének növeléséhez a közúti módozathoz hasonló támogatásra van szükség.
– A vasúti árufuvarozás versenyképessége három alappillére épül: a nyílt piaci versenyre, a „fair” versenyfeltételekre és a jó minőségű infrastruktúrára. Ez a három terület együtt biztosíthatja azt, hogy a szektorban dolgozó vállalatok hatékonyan, költségeik optimalizálása és termelékenységük maximalizálása mellett magas színvonalú szolgáltatásokkal tudjanak az ügyfelek rendelkezésére állni. Ha a pillérek egyike instabil, akkor a hatékonyság drámaian romlik, ezzel együtt pedig a vasúti árufuvarozás versenyképessége is gyengül. A három pillérből jelenleg kettő erősen inog, emiatt lépéskényszerben van a szakma és a szakpolitika – mondta Hódosi Lajos, a HUNGRAIL Magyar Vasúti Egyesület ügyvezető igazgatója.
Javaslatok a szakmától
A vasúti árufuvarozási ágazat gazdasági jelentőségét jól példázza, hogy hazánkban tavaly közel 50 millió tonna árut szállítottak vasúton, a teljes vasúti ágazat bevételei pedig a magyar GDP több mint 1%-át tették ki. – Ma már a magyar piac is eljutott arra a szintre, ahol a liberalizáció önmagában nem generál további versenyképesség- javulást. A piaci szereplők hatékonyságát rendre azonos okok gyengítik. Olyan tényezők, amelyek más modalitásokkal szemben igen jelentős hátrányt jelentenek a vasútvállalatok számára. Az elmúlt 20 évben az árufuvarozás szerkezete teljesen átalakult. Magyarország tranzitország, és ez kiváltképpen igaz a vasút területére, hiszen a forgalom megközelítőleg 80%-a nemzetközi forgalomból adódik, ezért államigazgatási szinten is elengedhetetlen minden olyan feltétel javítása, amely a tranzitforgalmak kiszolgálásában erősíti a vasút versenyképességét – jegyezte meg az ügyvezető.
Hódosi Lajos hozzátette: a HUNGRAIL tagvállalataival közösen dolgozik egy, a vasúti árufuvarozás versenyképességét javító javaslatcsomagon. Első körben három területen mérték fel, hol van szükség mielőbbi intézkedésekre. Ezek egyike az infrastruktúrafejlesztés, a vágányzárak megfelelő, összehangolt tervezése és szervezése, a másik két terület pedig a kompenzációs mechanizmusok és forgalomszervezés javítása, továbbá az utánpótlás és szakemberképzés. A szakmai szervezet felhívta a figyelmet, hogy a költségszerkezet szempontjából beavatkozásra van szükség a központi költségvetést is érintő pályahasználatidíj-rendszerbe, mert míg a vasúti árufuvarozó vállalatoknál a pályahasználati díj mértéke a teljes költségszerkezeten belül közel 32-33%-ot tesz ki, addig közúton ez a költség nem éri el a 15%-ot sem. Ráadásul az iparűzési adón keresztül a közúti vállalkozások a jövő évtől „visszakapnak” 7,5%-ot. Amíg ezen a területen nem lesz jelentős változás, addig nem lehet a vasúti árufuvarozás versenyképességének érdemi javulására számítani. A HUNGRAIL tagvállalatai szerint, legalább a kiemelt forgalmak tekintetében szükséges lenne egy komplex támogatási rendszer kiépítése.
A tranzitforgalomban a jó minőségű infrastruktúra a közúton már biztosított, azonban a vasúti pályák állapota továbbra is az EU-átlag alatt van. A vasúti tranzitútvonalak jelentős szakaszai még mindig egyvágányúak, illetve nem minden vonal villamosított, sok a sebességkorlátozás, továbbá a vonatok engedélyezett hossza és/vagy tömege nem éri el a korridorokon az EU által elvárt paramétereket.
Jól látható problémák
– A vasúti fejlesztéseket természetesen üdvözli a szakma, de az infrastruktúra jelenlegi állapota negatívan befolyásolja a fuvarozási teljesítményt és növeli a költségeket. A pályafelújítások során a tagvállalataink által tapasztalt tervezési, egyeztetési hiányosságok sok konfliktust okoztak: átlagosan közel 20%-kal növekedtek a menetidők, ami közel 30%-os költségnövekedést eredményezett, ugyanis többletkapacitást kellett beállítani. Ilyen helyzetben hatékony forgalomirányítással, magas színvonalú pályavasúti szolgáltatás biztosításával lehet mérsékelni a vasúti árufuvarozó vállalatokra nehezedő terheket. Azért is kellene rövid távon hatékony megoldásokat találni, mert a kritikus útirányokban forgalomnövekedés tapasztalható így a kieső forgalmak könnyen, a hazánkat elkerülő útvonalakra terelődhetnek, vagy a megbízók más modalitást választhatnak – érzékeltette a problémák súlyát Hódosi Lajos.
A HUNGRAIL szerint a fejlesztési források tervezésénél a vasútvállalatokat ért többletköltségek fedezésére, valamint a pályahálózat működtetőt ért bevételkiesésre pénzügyi keretet kellene elkülöníteni.
A szakmai szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy a tervezésnél komoly segítséget jelenthet a vasúti árufuvarozó vállalatok számára egy folyamatosan frissülő vágányzári térkép, amely az országhatáron túl is mutatja a szomszédos országok tervezett vágányzárait – ilyen jelenleg csak belföldön működik, európai szinten is egyedülálló módon. Problémát jelent, hogy vágányzárak esetén nem megfelelő minőségű kerülő útirányok kerülnek kijelölésre. A vasúttársaságoknak a sikeres vonatközlekedtetés érdekében ugyanis gyakran változtatni kell a tervezett vonatparamétereken, ami szintén növeli az operatív költségeket. – Ennek kapcsán kiemelt jelentőséggel bír a vasúti árufuvarozás szempontjából egy középtávon megvalósítani szükséges, homogén pályahálózat kiépítése. Ehhez már rövidebb távon is elő lehetne teremteni a megfelelő finanszírozási forrást, emellett érdekeltté kell tenni minden érintett szereplőt. Ezek a lehetséges fejlesztések természetesen a jelenleg európai szinten is haldokló, ugyanakkor a termelő vállalatok számára létfontosságú, szórt forgalmak lebonyolítását is elősegítenék. Az e cél érdekében tett lépések egyelőre nem láthatók, a napjainkban zajló nagyarányú fejlesztések pedig első sorban nyugat-európai szemléletűek, és nem veszik figyelembe a kelet-közép európai sajátosságokat, nehézségeket – hangsúlyozta az ügyvezető.
A vasútnak is járna
A vasúti közlekedés területén a szakember-ellátottság és –utánpótlás kapcsán is kritikus a helyzet. Az ágazatban a szakemberhiány négyéves periódusra vetítve meghaladja a 6000 főt. Az alapvető szakterületeken kialakult munkaerőhiány – amennyiben rövid távon a kormányzattal együttműködve nem sikerül megoldást találni – veszélyeztetheti a vasúti közlekedés működését és üzembiztonságát is. A munkaerő-szükséglet 85%-a olyan munkakör, amelyhez érettségire épülő szakképzettség szükséges. Ennek az igénynek pedig közel 50%-át Budapest és vonzáskörzete adja. Ezt a hiányt az utánpótlásképzés megszűnését követően nehéz pótolni, ami azért is aggasztó, mert a kulcsfontosságú munkakörökben az átlagéletkor meghaladja a 45 évet.
– Sajnos a vasutas munkakörök a jelenlegi rendszerben nem vonzóak, mivel a bérezés nincs összhangban a magas követelményekkel és az átlagosnál nehezebbnek mondható munkakörülményekkel. A szakemberek megtartása, illetve a fiatalok vasúthoz való csábítása nehéz feladat, sőt szinte lehetetlen vállalkozás a mai környezetben. Rövid távon adókedvezmények, illetve EU-támogatások jelenthetnek megoldást, de középtávon egy, a működési környezethez igazított képzési és utánpótlási rendszer kialakítása az egyetlen esély a vasúti szakma számára. Megemlíteném, hogy megközelítőleg 250 mozdonyvezető kiképzéséhez a vasútvállalatok is számítanának állami támogatásra, amely az árufuvarozás versenyképességük növelése érdekében elengedhetetlen, hiszen komoly összeget emészt fel a továbbképzések költsége. Ez a segítség nem lenne példanélküli, hiszen a közúti fuvarozás területén a magyar kormányzat mintegy 5 milliárd forinttal támogatja a sofőrképzést. A vasúti közlekedésben a képzési rendszer felülvizsgálata is időszerű lenne. Komoly problémának látjuk azt is, hogy Magyarország az uniós rendeleteket a kelleténél szigorúbban alkalmazza, többek között a vonalismeret tekintetében, s ez jelentős tehertétel mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára. A vasútszemélyzettel szembeni túlzott elvárások nemcsak a költségeket növelik, de a közlekedésbiztonságot is gyengíthetik, s ezzel éppen a szabályok szellemével ellentétes eredményhez vezetnek – mondta Hódosi Lajos.
Közös érdekek mentén
– Az általunk most kitűzött célok kemény munkát követelnek minden szereplőtől, de a jelenlegi környezetben lehetőség nyílhat a vasúti árufuvarozás versenyképessé tételére. Abban bízunk, hogy az ésszerűség jegyében, a nemzetgazdasági érdekek figyelembevételével kidolgozott intézkedési javaslatainkat a kormányzat beépíti a szabályozásba. Ennek előnyeit minden vasúti szektorban tevékenykedő vállalat élvezné. Az első lépésen már túl vagyunk: az elmúlt egy évben folyamatos párbeszéd alakult ki a kormányzat és a HUNGRAIL között különböző szakmai kérdésekben. Aprópénzre váltva a kormányzati szereplők „vasútbarátságról” szóló nyilatkozatait, reális kitűzött cél annak elérése, hogy a vasúti árufuvarozás fajlagos költsége ne legyen magasabb, mint a nagyobb környezeti terheléssel járó módozatoké – fogalmazott az egyesület ügyvezetője.
Supply Chain Monitor
2015. november