Archívum: A vonattal jött gyár
2010. július 1. | Beruházás | Autóipar
Van, és kell, hogy legyen élet az autóiparon túl. Ezt a tényt főként a válság tudatosította a visegrádi országokban, amelyekben ez az ágazat a GDP meghatározó részét adja. Ezért örömteli, hogy éppen a gazdaság botladozása közepette, 2009 tavaszán kezdte meg a termelést a svájci központú Stadler cégcsoport új, magyarországi vasúti járműgyártó üzeme.

Magyarország nem alpesi ország, alpesi jellegű sínpályás közlekedésünk mégis van: ez a budapesti fogaskerekű vasút, amely 1874 óta szállítja „székesfővárosunk” utasait. A vasutat azon svájci cég mérnökei tervezték, amelyhez a világ első (1871) alpesi fogaskerekű vasútjának megvalósítása is fűződik. Egy újabb nagyszabású svájci-magyar vasúti kooperációra valamivel több mint 130 évet kellett várni. A svájci központú Stadler Rail Csoport 2008 tavaszán kezdte felépíteni magyarországi kocsiszekrénygyártó üzemét.

Eddig jött a vonat
Magyar Államvasutak (MÁV) 2004 áprilisában írta ki tenderét 30+30 elővárosi motorvonat beszerzésére. A beszerzési versenykiírás kétségtelenül megmozgatta a vasúti járműgyártókat: valamennyi neves nemzetközi cég elindult a tenderen, amelynek eredményét 2005 márciusában hirdette ki a magyar állami vasúttársaság menedzsmentje. A befutók sorrendje nem kis meglepetést okozott akkor, ugyanis a világszerte ismert gyártóóriások elől egy kis-közepes méretű svájci vállalkozás, a Stadler Rail a magyar Ganz-Transelektro (GTK) Rt. vállalattal konzorciumban, a Stadler FLIRT motorvonatokkal nyerte el a megbízást. – A Stadler vállalatcsoport vezetője kevéssé hitt a győzelem lehetőségében, én bizakodóbb voltam, annak ellenére, hogy jelentős erejű versenytársakkal együtt indultunk. A tendergyőzelem azonban csak az egyik örömteli esemény volt számunkra. A másik a Stadler Rail döntése, amely a járműgyártás egyes fázisainak Magyarországra telepítéséről szólt – fogalmazott Dunai Zoltán, a Stadler Trains Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója.

Három az egyben
Az első magyarországi Stadler céget, vagyis a Stadler Trains Magyarország Kft.-t 2005. december 1-jén alapították az anyavállalat képviseletére, és értelemszerűen az elnyert megbízás kapcsán, illetve általában a magyarországi kereskedelmi tevékenység támogatására, vezénylésére. A cég a Stadler csoport három divíziója, a svájci, a németországi és a nemzetközi közül – logikusan – az utóbbihoz tartozik szervezetirányítási szempontból, ugyanakkor a szakmai kompetenciák miatt a magyarországi Stadler jelenlét ennél komplexebb. A svájci csoport ugyanis összesen három céggel van jelen hazánkban. Ezek egyike a budapesti székhelyű Stadler Trains Magyarország Kft., míg a szolnoki gyártóbázison a Stadler Szolnok Kft., a pusztaszabolcsi telephelyen pedig a Stadler Magyarország Vasúti Karbantartó Kft. végez tevékenységet. A szolnoki bázis a Stadler csoporton belül a gyártási, a pusztaszabolcsi műhely pedig a karbantartási szakmai kompetencia területhez tartozik, így a nemzetközi divízión túl más szakmai kötődésekkel is rendelkeznek.
A Stadler Szolnok Kft. a Stadler Rail AG, a Stadler Magyarország Vasúti Karbantartó Kft. pedig a Stadler Bussnang AG 100%-os tulajdonában van. A Stadler Trains Magyarország Kft. többségi tulajdonosa a Stadler Rail AG, míg az ügyvezető Dunai Zoltánnak kisebbségi tulajdona van benne. A Stadler Szolnok Kft.-nek a hazai viszonyokhoz képest különlegesnek mondható a menedzsmentszerkezete: a kft.-t négy ügyvezető irányítja, különféle területekért való felelősséggel felruházva.

Építkezés
Már a MÁV tenderkiírása idején hallani lehetett arról, hogy a svájci cég egyfajta „ösztönzésként” gyártási tevékenységet hozna Magyarországra, és első pillantásra ezt sokan önkéntes ellentételezési ügyletnek vélhették, azonban nem erről volt szó. – A svájci központ nagyon konkrét pénzügyi és piaci érdekek mentén fontolgatta beruházási döntését, így egyáltalán nem volt biztos, hogy Magyarországon épülhet fel az alumínium kocsiszekrényeket építő üzem. Inkább fordított helyzettel álltunk szemben, vagyis a MÁV döntése hatott ösztönzőleg az anyacégünkre, hiszen egy olyan piaci terület, amely megrendeléseket ad, befektetési szempontból is meggyőzőbb, vonzóbb lehet. A Stadler Rail menedzsmentje végül 2006 nyarán döntött arról, hogy Magyarországra telepít gyártási tevékenységet, és a lehető leggyorsabban felépíti az üzemet, ugyanis Európa-szerte több tenderen is sikerrel szerepeltünk, így a hirtelen megnövekedett megrendelésállományhoz már kevésnek látszott a két svájci és egy német gyártóüzemünk kapacitása – vázolta az beruházás indítékait Dunai Zoltán. Az üzem tervezése és felépítése mellett egy másik beruházás is elindult. Mivel a Stadler 30 éves karbantartási szerződést kötött a MÁV-val a „delfineknek” becézett FLIRT motorvonatokra, ésszerűnek látszott egy saját, magyarországi műszaki-karbantartó központ kialakítása, hogy a komolyabb méretű és jelentős kihasználtságú járműparkot ne kelljen külföldi bázisokra küldeni apróbb karbantartásokra vagy nagyjavításokra, illetve ne függjenek harmadik feles karbantartói kapacitásoktól sem. Erre egyébként a MÁV-tender nyertes ajánlattevőjének szerződéses kötelezettsége is volt. A választás a MÁV járműjavító ágazatának bezárt, és egyre romló műszaki állapotú pusztaszabolcsi üzemére esett. Jelentős, mintegy 2 milliárd forint értékű modernizáló, és 30 munkahelyet létrehozó beruházással a Stadler korszerű javító-karbantartó bázist hozott létre Pusztaszabolcson, ahol a MÁV-val kötött karbantartási szerződésnek megfelelő ütemezésben heti, havi, negyedéves, féléves és éves karbantartási munkákat végeznek, amelyek idővel az 5 és 15 éves felújítási munkákkal egészülnek ki. Ezeken kívül lehetőség van a FLIRT vonatokon kívüli, harmadik feles ügyfelek részére más típusok karbantartási munkáinak elvégzésére is. Ezekkel a tevékenységekkel a Stadler Magyarország Vasúti Karbantartó Kft. éves szinten mintegy 895 millió forint forgalmat és EBIT szinten 94 millió forint eredményt ér el.
A kocsiszekrényeket építő üzem ugyancsak alapos mérlegelést követően telepedett Szolnokra. – Két helyszín, Székesfehérvár, valamint Szolnok jött számításba, és mindkettő vonzó környezetet kínált. Anyavállalatunk hosszú távra tervez, ezért a helyszínt is ennek megfelelően választottuk meg, és végül Szolnok mellett döntöttünk. Egyrészt azért, mert a város 15 éven át évente 1 euró+áfa földhasználati díjra tart igényt a beruházáshoz szükséges 8 hektáros területért, másrészt ebben a régióban hosszabb távon is biztosítottnak láttuk, hogy az iparban valódi kincsnek számító, minőségi munkát végző forgácsoló és hegesztő szakmunkásokat találunk, illetve tudunk foglalkoztatni. Ugyanez egy erősen iparosodott dunántúli nagyvárosban sokkal nehezebb feladat lett volna. A város által kínált lehetőség mellett további érv volt, hogy a térségben viszonylag magas a munkanélküliség, ezért a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól munkahelyteremtésre támogatást is igényelhettünk. Szolnok mellett szólt az, hogy e város is komoly vasutas hagyományokkal rendelkezik, és a magyarországi szakmunka bérköltsége csupán harmada a nyugat-európainak – jegyezte meg az ügyvezető. A zöldmezős beruházással épülő üzem alapkövét 2008 májusában rakta le a svájci cég Szolnok és Tószeg határában, vállalva, hogy a kedvezményes feltételek biztosítása mellett 5+5 milliárd forintos fejlesztést hajt végre két ütemben, és 200 munkahelyet teremt. A Stadler vizsgálja a további fejlesztések lehetőségét is, amely végösszeszerelési tevékenység Szolnokra telepítését jelentené további 200 új munkahely létesítésével.

Az első lépés
A szolnoki bázis első fejlesztési lépcsője rendkívül gyors tempóban, mintegy 8 hónap alatt épült fel, és az üzem 2009. március 3-án kezdhette meg a Stadler FLIRT, valamint GTW motorvonatok kocsiszekrényeinek építését. Az üzem a tervek szerint teljes kapacitáson évente mintegy 200 vasúti kocsiszekrényt hegeszt majd össze.
A 12 000 négyzetméter alapterületű üzem folyamatai viszonylag egyszerűek, jelenleg konstrukciós, tervezői munka nincs Szolnokon. Az elsődleges alapanyagot svájci és német öntödékből közúti szállítással érkező alumíniumprofilok jelentik, amelyekből a különböző kocsiszekrényeket alakítják ki. A munkafolyamat a profilok megmunkálásából, a szerkezetek hegesztéséből, valamint a festésből áll. A munka értelemszerűen projektorientált, vagyis a vasúttársasági megrendelések függvényében az anyacég ütemezi a gyártást.
A szükséges alap- és segédanyagok beszerzését a Stadler szolnoki üzeme végzi. A gyártási projekteket a szolnoki üzem a Stadler Rail saját fejlesztésű gyártásirányítási rendszerében kezeli. A 3D-s tervekből készült rajzok és munkautasítások alapján korszerű CNC-gépeken végzik a megmunkálási feladatokat, így például az oldalfalak, a tető és az alváz elemek kialakítását. A megmunkált alumíniumprofilokat összekészítik, és a nyugat-európai mércével mérve is haladó technológiával felszerelt hegesztőcsarnokban hegesztéses eljárással építik fel a kocsitesteket, amelyeket a szemcseszórásos felülettisztítást követően a festőüzemben fényeznek.
Az elkészült szerkezeteket ugyancsak közúton szállítják vissza az anyavállalat megfelelő gyárába, ahol készre szerelik a FLIRT és GTW motorvonatokat, hogy azok valamely olasz, német vagy holland vasúttársaság színeiben szállítsák az utasokat. A Stadler magyarországi leányvállalatai arra is büszkék, hogy a két ütemben leszállított, összesen 60 MÁV Start FLIRT motorvonat közül hétnek Szolnokon készült a kocsiszekrénye, így ezekről elmondhatók, hogy részben Magyarországon készültek, itt futnak, és karbantartásukat is hazai szakemberek végzik.

Kötelező remények
– Kétségtelen, hogy a gyártási tevékenységért folytatott versenyben meghatározóak voltak a hazai versenyképes bérek, de nem titkoljuk, hogy a jelenlegi, egyáltalán nem lebecsülendő szerkezetépítési tevékenység mellett újabbat is Szolnokra szeretnénk hozni. Ez a továbblépés a jármű végösszeszerelési tevékenység idetelepítése lenne, ami további munkahelyeket jelentene, valamint olyan műszaki kompetenciát hozna Magyarországra, amely a magyarországi vasúti járműgyártásból sajnos kiveszőben van. Mindennek értéke most kiváltképpen látszik, hiszen a magyar és a környező országok gazdaságában meghatározó szerepet betöltő autóipar teljesítménye legalábbis kiszámíthatatlan a gazdasági környezet változásai miatt. A sokat emlegetett gazdasági, ipari diverzitáshoz így mi is hozzájárulhatnánk – mondta Dunai Zoltán.
Amennyiben ez a terv megvalósul, nem csupán új üzemcsarnok építésébe kezdhetnek Szolnokon, hanem a közelben futó iparvágányt is bevezethetik az üzem területére, hogy a reményeik szerint majd ott készülő Stadler sínjárművek „saját lábon” hagyhassák el a gyárat.
A gyártási tevékenység bővítése mellett Szolnokon más fejlesztési elképzeléseket is megfogalmaztak. Fokozatosan szeretnék kivenni részüket a járműgyártás, járműépítés kreatívabb folyamataiból is, vagyis idővel konstruktőri feladatokat is felvállalnának, és ezzel hosszabb távon akár a vállalatcsoport egyik meghatározó műszaki bázisává, kompetenciaközpontjává válhatnának.
Sz. M.
Supply Chain Monitor
2010. július-augusztus