Archívum: Mit hoz idén a víz?
2010. április 1. | Egyéb | Egyéb szektorok
A belvízi árufuvarozás a hazai fuvarozási szektor teljesítményéből csupán mintegy 2%-kal részesedik, azonban a folyami cargo eredménye, életképessége meghatározó többek között a magyar mezőgazdasági export és a hazai nehézipari vállalatok áruforgalma miatt is.
Magyarországon a tavalyi évben a szállított áruk tömege és az árutonna-kilométerben mért szállítási teljesítmények éves szinten valamennyi szállítási alágazatban csökkentek. A nemzetközi áruszállítás volumene 13%-kal, a belföldié 11%-kal esett vissza. Az áruszállítás árutonna-kilométerben mért teljesítménye pedig mindkét viszonylatban 6%-kal csökkent. A belvízi szállításban 2009-ben az említett átlagértéknél magasabb, közel 20%-os volt a csökkenés. A belvízi áruszállításban a magyar lobogó alatt hajózó járművek részesedése az összes szállított áruból 11%-os, az összteljesítményből pedig 10%-os. A Duna magyarországi szakaszán ennél magasabb a részesedése az ukrán (20%), a német (15%), a román (15%), a bolgár (13%), és az osztrák (11%) felségjelű hajóknak. Az összes teljesítmény 59%-a tranzit, 30%-a export, 11%-a import, és mindössze 2 ezrelék a belföldi forgalom.
– A hivatalos statisztikai adatok talán még hízelgőek is, mindenesetre nem hagynak kétséget, hogy a magyar belvízi áruszállító vállalkozások jóformán lélegeztetőgépre vannak kötve. A gondok pedig nem a hajózásnak is nagy pofont adó, 2008-ban érkezett nemzetközi gazdasági válsággal kezdődtek – mondta Szalma Botond, a Magyar Hajózási Országos Szövetség elnöke. A szakember szerint alapvetően négy, könnyen azonosítható oka van a hazai vízi áruszállítás legyengült állapotának. Az egyik a magyar Duna-szakasz hajózhatóságának problematikája, egy másik ok a rendszerváltást követő elhibázott Mahart-privatizáció, valamint az, hogy a magyar hajózás stratégiai, államigazgatási irányításában jelenleg nem szakemberek és nem szakpolitikusok vesznek részt. A negyedik ok a forráshiány: a hazai vízi áru- és személyszállító vállalkozások – ellentétben vasúti és közúti társaikkal – egyetlen pályázati keretbe sem férnek bele eszközbeszerzési igényeikkel, legfeljebb navigációs eszközökhöz érhető el forrás.
– A sorrend látható módon egészségtelen, hiszen normális körülmények között nem a radarhoz szerezzük be a hajót vagy a korszerű, hatékony hajtóművet, hanem éppen fordítva. A magyar hajózás csak súlyának megfelelő támogatásra tart igényt, messze nem olyan mértékűre, mint amekkorát az autópályák vagy a vasút kap. A támogatás mellett pedig reális és hosszú távon is érvényes ágazati koncepcióra van szükség, ugyanis a hajózásban az eszközbeszerzések 30-50, a kikötői beruházások 100, a vízi utak szabályozási fejlesztései pedig 200 évre szólnak – fogalmazott a szakmai szövetség elnöke. A vízi áruszállítás pedig jó befektetés, ezt bizonyítja, hogy Hollandiában, Németországban vagy Romániában, Szerbiában és Ukrajnában folyamatosan izmosodnak a vállalkozások, a kormányok pedig ésszerű stratégiákat alkottak, illetve valósítanak meg a hajózás támogatására. Minderre Magyarországon is szükség lenne. A hajózás ugyanis nem önmagáért való, hanem például a magyar mezőgazdasági export egyik támasza, a nehézipar fuvarigényeinek kiszolgálója. Jelentős munkahelyteremtő ágazat volt és lehetne újra, ezzel együtt az egyik legzöldebb és legkevésbé balesetektől terhelt szállítási módozat is. A magyar vízi áruszállításban tavaly körülbelül 15 magyar lajstromú hajó vett részt. A válságot legkevésbé a minimális súlyt képviselő konténerforgalom érezte meg, a nehézipari termékek esetében már nagyobb volt a forgalom visszaesése, míg a hazai mezőgazdaság „közepes” évet zárt, így a termények mennyisége is ennek megfelelően alakult. Még mindig nagyon hiányzik az építőipar által korábban adott árualap, a legnagyobb problémát azonban a fizetési morál és a fizetési határidők romlása, valamint a drasztikusan csökkenő fuvardíjak jelentik. A fuvarozók olyan díjszint alá kényszerülnek lemenni, amelyből egyre kevésbé fedezhető a flották szükséges karbantartása. Néhány éven belül pedig az erre az útra terelt szolgáltatók végleg elvérezhetnek, hiszen elavult eszközökkel képtelenek tartani a lépést a nagy flottájú, modern és költséghatékony üzemű hajókkal dolgozó holland vagy német versenytársakkal. A nyugat-európai belvízi fuvarozók számára további előny, hogy könnyebben és lényegesen jobb feltételekkel juthatnak hitelekhez. Az idei első negyedév a MAHOSZ-tagvállalatoknál egyelőre rosszabb képet fest, mint az előző év azonos időszaka. Kedvező elmozdulás a jelek szerint csak 2011-től várható.
– Tudatos építkezéssel, így a kikötők és a fuvareszközök logikus fejlesztésével, valamint megfelelő szakemberképzéssel még felívelhet a magyar hajózás pályája. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a hazai piaci szereplők hosszú lejáratú hitelekhez, pályázati forráshoz juthassanak, amelyből, ha nem is új, de legalább korszerűsített főgépekkel rendelkező használt hajókat szerezhessenek be. A pénz persze nem minden, hiszen – ahogy a szakmában mondják – „aki nem tudja, hogy merre akar hajózni, annak soha nem fog jó irányból fújni a szél”. Számunkra, és általában a magyar gazdaság számára ez azt jelenti, hogy a Duna folyamot komplex módon kellene kezelni a közlekedési-logisztikai, vízügyi, mezőgazdasági stratégiákban. A folyamszabályozási kérdéseket az öntözéses növénytermesztés fejlesztésével vagy éppen ígéretes turisztikai projektekkel együtt kell vizsgálni és megoldani, figyelve a foglalkoztatás bővítésére is – jegyezte meg Szalma Botond, aki szerint a technikai oldal mellett a szakképzés, az utánpótlás kinevelése is kulcskérdés. A hajózás ma is rangos és jó keresetet biztosító szakma, a gond az, hogy a világban elismert magyar hajózók többsége ma csak külföldön képes érvényesülni. A nagyobb probléma azonban: egyre kevesebb fiatal „téved” erre a pályára. A belvízi szállítás jövője – remélhetőleg Magyarországon is – ígéretes. Egyrészt azért, mert a környezettel való viszonya talán a legjobb a közlekedési ágazatok közül, így az összeurópai politika egyre inkább támogatja a kontinensen belüli vízi árufuvarozást. Másrészt a hajóépítők egyre korszerűbb, biztonságosabb és akár kedvezőtlen vízállású szakaszokon is gazdaságosan üzemeltethető szállítóeszközöket dobnak piacra. Ezek a fejlesztések addig vezettek, hogy ma már nem csak ömlesztett árut, acélt vagy konténert szállítanak vízi úton, hanem értékes darabárut, köztük elektronikai cikkeket is. A kérdés az, hogy a magyar fuvarozók kimaradnak-e vagy részesei lesznek-e ennek a felívelésnek.
Szabó Márton
Supply Chain Monitor
2010. április