Archívum: Mintaüzem

2010. március 1. | Gyártás | Egyéb szektorok

Mit lehet tenni akkor, ha két különálló gyártási technológiára, illetve termékek előállítására szabott üzemcsarnokban négy „gyárat” kell elhelyezni, ráadásul úgy, hogy a csarnok területe végül csak fele lett az eredetileg tervezettnek? A választ az autóipari beszállító Bosal cégek kecskeméti üzemében kerestük.

A holland családi tulajdonban lévő, belgiumi székhelyű Bosal vállalatcsoport története egészen 1923-ig nyúlik vissza. Az akkor induló kisvállalkozás mára jelentős méretű, multinacionális gyártóvá fejlődött: jelenleg közel 50 gyárában és csaknem 30 elosztóközpontjában több mint 7000 embernek ad munkát, ebből mintegy 300 fő Kecskeméten dolgozik. A város határában, az M5-ös autópálya szomszédságában működik a cégcsoport Automotive Carrier and Protection Systems (ACPS) divíziójához tartozó egyik üzeme.

Sipos János, a magyarországi Bosal cégek ügyvezető igazgatójaA magyarországi gyártóbázis 2003-ban kezdett épülni, és 2004-ben költözhetett be a gépjármű vonóhorgokat gyártó Bosal-Autóflex Kft., amely mintegy öt éven át egy 4000 m²-es üzemcsarnokban működött. A cég holland-magyar vegyesvállalatként működött egészen 2009-ig, amikor a magyar tulajdonos magánszemély eladta részesedését a holland vállalatcsoportnak. A tavalyi év végéig a tulajdonosok közötti tranzakció azonban csak egy volt a számos változás közül. A Bosal-Autóflex tulajdonosai már a magyarországi üzemnyitás utáni első években tapasztalták, hogy a bázis jól működik, ezért érdemes lenne bővíteni az ottani tevékenységet. – A megalapozott tényekre épülő elhatározások gyorsan döntéssé, majd tettekké formálódnak vállalatunknál, így saját tőkéből és pályázati forrás bevonásával elkezdtük építeni az új, eredetileg 32 000 négyzetméteresre tervezett üzemcsarnokunkat, igaz, ekkor már nem csak a Bosal-Autóflex volt ebben a projektben – emlékezett vissza Sipos János, a magyarországi Bosal cégek ügyvezető igazgatója. Ekkorra ugyanis éppen a tevékenység, és ezzel együtt a bázis bővítése miatt egy új céget jegyeztek be Magyarországon, a Bosal-Storz Kft.-t, amely holland-német közös tulajdonú társaság volt, és autóemelők gyártására specializálódott. A Bosal vállalatközpontjában azonban nem az autóemelő-gyártás volt az egyetlen, amelyet Kecskemétre terveztek. A Bosal-Storz mellett egy másik holland-német vegyesvállalat, a vonógömböket forgácsoló, és kabrió autók szélfogóit összeszerelő, valamint egyéb off-road kiegészítők gyártó, illetve összeszerelő Bosal-Oris is a magyar Alföldre tartott, és 2007-re megérkezett. E két cég folyamatosan foglalta el az épülő üzemcsarnokot, amelynek eredeti mérete az időközben „belépő” gazdasági válsággal a felére csökkent, pontosabban (később bővíthető módon) nem a teljes komplexum épült fel. A Bosal-Storz és a Bosal-Oris számára a kisebb csarnokméret ellenére is volt hely az új csarnokban, a Bosal menedzsmentje azonban úgy döntött, az azonos telephelyen lévő 4000 m²-es csarnokból a Bosal-Autóflexet is az új csarnokba költözteti, ezzel párhuzamosan pedig a Bosal-Autóflexet és a Bosal-Storzot – az előbbi cég nevét meghagyva – egyetlen jogi személlyé olvasztja össze. Mindez azt jelentette, hogy egy „megfelezett” méretű üzemegységben 2009 őszére két cég négy nagy gyártási folyamatát kellett úgy elhelyezni, hogy mindez ne egyfajta kényszermegoldásként működjön és hozza magával annak kellemetlen tüneteit, hanem nagyon hatékony gyártási rendszer alakuljon ki az egyetlen fedél alatt. Sikerült.

Papíron megálmodva

– A vállalat szerkezete kifejezetten lapos, vagyis a hierarchia piramisa csak néhány szintből áll. A csoportszintű menedzsment alatt a divízióvezetők, alattuk a leányvállalatok vezetői, a gyárigazgatók, a műszak és csoportvezetők vannak, majd következik az operátori szint. A lapos struktúra révén nagyon gyors a vállalati kommunikáció, gyors a tervek és az ötletek megvalósulása is, sőt – a mintegy 50 termelőüzem ellenére – a csúcsvezetés, köztük a tulajdonos is aktívan kiveszi a részét a munkából. Így volt ez az új üzem tervezésekor is. Érdekesség, hogy 50 üzem tapasztalatából merítve egy nagyformátumú milliméterpapíron ceruzával rajzolódott ki az üzem elrendezésének terve és csak ezután készítettünk részletes gépelrendezést CAD programmal – mondta Sipos János. A gyártási és logisztikai folyamatok alapját az egyértelmű anyagáramlási irány határozta meg. Logikusan a beérkezéstől mozognak az alapanyagok, alkatrészek, majd késztermékek a kimeneti oldal, praktikusan a kamiondokkolók irányába. A tervezésnél számos nehézséget kellett megoldaniuk, egyrészt voltak fix pontok, mint például az egyenként 400 tonnás, padlózatba süllyesztett prések, valamint a korszerű festőüzem. Ezenkívül az is akadály volt, hogy bár mindegyik gyártmány autókkal kapcsolatos, technológiájukban, bonyolultságukban, munkaigényükben rendkívül eltérő folyamatokat igényeltek. Volt még egy fontos tényező: ezeket a tevékenységeket más országokból és üzemekből telepítették át Kecskemétre. Az autóiparban egy ilyen transzferálás nem csak tervezésből, költözésből és beüzemelésből áll, hanem a megrendelők – esetükben a világ legnevesebb autógyárai – jóváhagyása is kell hozzá, nem utolsó sorban pedig a befogadó üzem elhivatottsága és szakértelme. Ez utóbbi megvolt, az autógyártók hozzájárulását azonban külön kellett megszerezni. A megrendelők új helyzettel való megbarátkozását nagyban segítette, hogy az első időszakban a meglévő beszállítói kört teljes egészében megtartották; a gyártási, technológiai folyamatok lényegét is megőrizték, garantálva ezzel, hogy a korábbiakkal azonos minőségű termékek hagyják majd el a kecskeméti gyárkaput.


Aztán jött a java

– Ezek fontos lépések voltak, ugyanakkor egy nem optimális megoldást hosszabb távon nem szabad fenntartani, hiszen a piacon dolgozunk, ezért a versenyképességünket karban kell tartani. Ez tulajdonosi elvárás is: Karel Bos (28), az alapító család tagja és a vállalat elnöke szigorú intelme, hogy „abban az esztendőben, amelyben nem nyúltunk az üzem és a gyártás szerkezetéhez, nem tettünk semmit a folyamatok jobbításáért”. Nálunk ettől nem kellett tartani, bőven akadt és akad tennivalónk, hiszen az úgynevezett mintaüzem valószínűleg egy olyan létesítmény, amely sehol és soha nem épül ki valójában, de igyekezettel közel lehet jutni hozzá – fogalmazott a magyarországi Bosal cégek ügyvezetője.

A kecskeméti kollektíva egyik első jobbító feladata az autóemelőknél alkalmazott batch gyártás lassú átalakítása volt. A kiinduló helyzetben a klasszikus batch gyártási modell valósult meg: egy adott tételből, alkatrészből legyártottak 10 000 darabot, egy másikból, amelyből kettő kell egy késztermékhez, 20 000 darabot, és amikor minden összetevő elkészült, indulhatott az összeszerelés. Mostanra gyártócellákat alakítottak ki, bár ennek a folyamatnak még nem jutottak a végére, de azt már elérték, hogy – a klasszikus lean koncepciónak megfelelően – jelentősen csökkentek a rendszerben a pufferek, és lényegesen kevesebb lett a félkész termék a termelésben. Az átfutási idő és a készletek is ezáltal csökkentek, a minőség pedig úgy javul, hogy gyorsabbá vált egy adott termék előállítása. Ezt a rendszert folyamatosan tovább optimalizálják, de – mint mondják – azt, hogy egyenként állítsanak elő például autóemelőket, nem tervezik, hiszen ennyi 400 tonnás présgépet üzembe állítani oktalanság volna. A kecskeméti Bosal cégeknek azonban így sincs szégyellnivalójuk: a mintegy 50 gyáregység közül azon kettő üzem egyike az övék, ahol a benchmarking által meghatározott készletszintet tudták elérni és tartani.

Apró lépésekkel előre

A Bosal magyarországi leányvállalatainak ügyvezető igazgatójának saját bevallása szerint a gyártási rendszerek tervezése és optimalizálása egyben szakmai hobbija is, de, mint mondja, a rendszerszemlélet éppen nem a kedvtelésről szól. Éppen ezért egy átfogó program megvalósításába kezdtek, amely részelemekből, leginkább apró lépésekből épül fel. A program elemei részben elméletiek, de többségében gyakorlati intézkedésekről, a folyamatok átalakításáról van szó. Az elméleti vonalon az értékközvetítés megteremtése van terítéken: középvezetői szintig valamennyi munkatársuknak részt kell venni abban a képzésben, amely az emberi és a munkakultúrában fontos értékek aprópénzre váltását és az operátoroknak való átadását igyekszik megértetni a résztvevőkkel. Erre azért van szükség, hogy a folyamatosan bevezetendő változtatások, újítások az üzemben befogadó közegre találjanak, másképpen a nagy tervek elhalnak a megvalósítás helyszínén. Az elméleti és gyakorlati megoldások határán van a rendszeres üzembejárás, amelyet az ügyvezető, a gyárigazgató, a karbantartási, valamint a területi vezetők együtt végeznek hetente egy alkalommal. Az üzemi túrán minden észrevételt jegyzőkönyveznek, a bejárás végén pedig beszkennelik és azonnal elküldik minden érintettnek. A következő túrán ennek a „listának”, illetve az elvárt intézkedések helyszíni visszaellenőrzése sem marad el.
 

Az emelőgyártásnál, néhány szerelősor esetében éppen az idei évben kezdték meg egy kanban rendszer kialakítását. Itt számításokat is végeznek arra vonatkozóan, hogy a tároló rekeszek milyen mértékben legyenek feltöltve. A vonógömb gyártásnál úgy forgatták a gépeket, hogy egy operátor több gép kezelését is biztonsággal el tudja látni. Többlépcsős műveleteknél törekedtek az U-alakú cellák kialakítására, hogy az egyik gépből a munkadarabot könnyedén át lehessen tenni a másikba. A szélfogók összeszerelése gyártószigeteken valósul meg, míg az autóemelő-gyártásnál gyártósor megoldást alkalmaznak. A gyárban éppen futó projekt a gyártósor szakaszolása. Ezzel a hibák gyorsabb megtalálását, valamint azt szeretnék elérni, hogy fennakadás esetén ne kelljen a teljes gyártósort leállítani. Ezzel párhuzamosan még számos jobbító projekt is folyamatban van. Ezek közé tartozik a német tanácsadók bevonásával kialakítandó, úgynevezett „just do it room”, amellyel a rendelések vizualizációját célozzák. Az EDI kapcsolaton beérkező rendeléseket kinyomtatják, a rendelések státusát, az abból fakadó tennivalókat pedig jól látható plakátokkal jelzik a termelés irányításáért felelős munkatársak. Egy másik optimalizációs megoldás, amellyel felülírták a korábbi, Németországból transzferált gyártási folyamatot, a minőségbiztosítási területet érinti. A korábbi formában a logisztika értesítette a minőségügyet egy szállítmány beérkezéséről, a minőségellenőrök pedig megkezdték az előírt vizsgálatot. Ez is rendszerszerű, ennek ellenére rendkívül esetleges megoldás volt. Most a minőség-ellenőrzés az általa is használt informatikai rendszerben a szállítmányok bevételezésekor automatikus értesítés kap, vagyis tudja, hogy feladat van. Ezzel jelentős időt és energiát takarítanak meg az üzemekben.

Monitor előtt és monitor nélkül

– A gyártási informatika hasznosságát valószínűleg senki nem vonja kétségbe, így mi sem. Vannak azonban olyan területek, amelyek esetében a túlzott digitalizálással, vagy az operátorok aránytalanul sok vagy gyakori számítógéphez kötésével éppen a hatékonyság ellen véthetünk. Ennek elkerülése érdekében meghatároztuk: milyen esetekben van vagy nincs szükségünk arra, hogy a folyamatokat informatikai alkalmazásokkal hálózzuk be – jegyezte meg Sipos János. A Bosal Kecskeméten az INFOR XPPS integrált vállalatirányítási rendszer használja, pontosabban annak anyagnyilvántartási, anyagszükséglet-tervezési és pénzügyi nyilvántartási funkcióit. A folyamatirányítást, kapacitástervezést, kapacitási számításokat és a finomtervezést nem tartják szerencsésnek ERP-rendszerben végezni. Elsősorban azért, mert gyártási folyamataik viszonylag egyszerűek, így üzemi szemrevételezéssel a legtöbb kérdés tisztázható, elsősorban azért, mert a folyamatok eredendően transzparensek. Ezzel, vagyis a folyamatos adatrögzítéssel – mint mondják – jelentős humán energiát takarítanak meg. Ugyanakkor egy SAP megoldás szolgál a darabjegyzék, a havi eloszlások, a készletszint és a rendelések kezelésére. Mindennek hátterében egy éves termelési előrejelzés áll.

Az ügyféloldali rendelések EDI kapcsolaton keresztül futnak be, illetve a visszaigazolások is ezen mennek ki és ebben kezelik a szállítóleveleket, a vállalatcsoporton belül azonban egy saját adatcsere rendszerrel (EDM) kommunikálnak. Az informatikai rendszerek között meghatározók a 3D tervezői szoftverek, egyrészt mert a kecskeméti üzemben nem csak gyártás és összeszerelés, hanem egyes termékek esetében saját fejlesztés és tervezés is folyik. A 3D szoftverek a megrendelők és a németországi tervezőközpontból érkező CAD modellek fogadása miatt is lényeges.

Az autóiparban természetes, hogy a megrendelő autógyár megmondja, mely CAD-rendszert kell használni, ezért a Bosalnál CATIA-val, SolidEdge-dzsel és PRO/E-vel ellátott mérnöki munkaállomás is van. Ezeken a szoftvereken készülnek a CNC megmunkálásokhoz szükséges műszaki rajzok az operátorok részére. A gyártásban, annak egyes területeinek számára az adatgyűjtés is meghatározó fontosságú, ezért a festő- és csomagolórendszernél, súlyméréseknél, valamint a CNC megmunkáló gépeknél automatikus adatgyűjtés van, utóbbi esetében ez kiértékeléssel is párosul.

– Összességében azt az elvet követjük, hogy mindig az egyértelmű és átlátható utat válasszuk. Amennyiben ez papíralapú, akkor ezt, amennyiben informatikai megoldásra van szükség, akkor pedig azt vesszük igénybe. Mindez olyan eredményre is vezetett, hogy szükség esetén az üzemi folyamatok jelentős része informatikai háttér nélkül is működtethető lenne. Az ERP-rendszerben a gyártási folyamatok informatikai fedettségét is úgy oldottuk meg, hogy manuális beavatkozására csak a legfontosabb kontrollpontokon legyen szükség, és a nagy mennyiségű adat kezelése ne vonjon el feleslegesen értékes időt és energiát – jegyezte meg az ügyvezető.


Logisztika – ami mindent átsző

A Bosal vállalatcsoportnál központosított stratégiai beszerzést alkalmaznak, de minden gyáregységnél van beszerzési terület, illetve legalább egy erre összpontosító munkatárs. A kecskeméti beszerzés szoros együttműködésben dolgozik a központi egységgel, közvetítve a gyár igényeit. A leányvállalatoknak, így a magyarországi cégeknek is vétójoguk van a beszerzési döntéseknél, amellyel értelemszerűen óvatos módon élnek, hiszen ezzel a joggal felelősség is jár, márpedig a kecskeméti gyáregység teljesítményét is – kiváltképpen, hogy kereskedelmi feladatokat is ellát – a megtermelt profit alapján mérik. A három, majd összesen kettővé olvadt kecskeméti Bosal cégek beszerzése közös, ami jelentős költségmegtakarításokkal jár. A külső szereplőkkel való logisztikai kapcsolatban jelentős részaránya van a cégcsoporton belüli alkatrész- és késztermék-áramlásnak, de jelentősebb tételt az összesen mintegy 100 beszállítótól érkező szállítmány, valamint a Kecskeméten gyártott 700 féle vonóhorog, 20 különböző autóemelő, mintegy 30-féle szélfogó és 50 eltérő típusú vonógömb kiszállítása jelenti. Beszállítóikat arra sarkallják, hogy a Bosal igényeire, megrendeléseire 2 héten belül érdemben reagáljanak, vagyis beszállítsák az árut. A rendelések egyes területeken vizuális készletszint-ellenőrzést követően mennek ki, míg más alkatrészek vagy részegységek esetében a készletszint-ellenőrzés nyomon követése informatikai alapokra helyezett. – Üzemünkben a logisztikát meglehetősen nehéz folyamataiban elválasztani a gyártástól, másként fogalmazva valamennyi gyártási folyamatunkat átszövik a hatékonyságnövelő logisztikai megoldások. Többek között ezekkel a praktikákkal tudtuk elérni azt, hogy egy tervezettnél jóval szűkösebbnek épült üzemcsarnokban jó hatékonysággal tudunk dolgozni. Természetesen a további bővülés ellen nem tiltakoznánk, de ez nagyrészt a nemzetközi gazdasági, autóipari folyamatok függvénye. Mindenesetre, ha új kihívások jönnek, újra elővesszük a milliméterpapírt és nekilátunk tervezni – mondta Sipos János.

Szabó M.

Supply Chain Monitor
2010. március