Archívum: Tíz év távlatából

2015. március 23. | Egyéb | FMCG

A Supply Chain Monitor szaklap legelső számának címlapján a TESCO frissáru logisztikai központjának akkori igazgatója szerepelt. Lapunk jubileumi számának kiadása alkalmából Udvarvölgyi Sándorral az elmúlt 10 évről beszélgettünk.

Udvarvölgyi SándorIdézzük fel egy kicsit az emlékeket!

A TESCO életében a zöldmezős beruházás keretében létrehozott frissáru logisztikai központ nagyon nagy vállalkozás volt. A raktárban dolgozó csapatot a kezdeti 3 főről 500 főre építettem fel kollégáimmal, s egy új vállalatirányítási rendszert is bevezettünk. Ez volt a Retail Technology, röviden RETEK, ami tökéletesen illeszkedett egy frissáru kezelésével foglalkozó központhoz. Emellett még számos, Magyarországon akkor még innovatív megoldásnak számító folyamatot alkalmaztunk. Például a beszállítóknak időkapukra – akkoriban ez még nem volt elterjedt hazánkban – kellett érkezniük a központba, ahol nem tároltuk az árut, hanem 24 órán belül rolli-kocsikra, üzletekre bontva komissióztuk rádiófrekvenciás rendszer segítségével. Újdonságként mutattuk be 2005-ben a lapban azt a high tech megoldásnak számító picking módszert, melyhez a kollégák az ujjuk végére rögzített vonalkód-olvasóval végezték a kiszedést. Abban az évben már 50 TESCO hipermarket működött Magyarországon, és a gyáli központba napi 100 frissáruval teli kamion érkezett. A közel ezerfajta, frissáru kategóriába tartozó zöldség-gyümölcs, hentesáru, tejtermék, hal stb. termékkörből komissiózott tételeket éjszaka rakodtuk fel a kiszállítást végző kamionokra, hogy azok minél hamarabb az áruházak polcaira kerüljenek. A karrierem egyik fontos mérföldköve volt a TESCO frissáru logisztikai bázisának vezetőjeként a hét minden napján, 24 órában folyamatosan dübörgő elosztó központot irányítani.

Az elmúlt 10 évben melyek voltak a mérföldkövek szakmai pályafutása során?

Lehetőséget kaptam arra, hogy egy logisztikai szolgáltató vállalat ügyvezetői pozícióját töltsem be. Nagyon nehéz piaci viszonyok között vettem át egy veszteséges céget 2006-ban, de sikeresen helytálltam, míg 2008-ban visszamentem az Avonhoz, ahol a TESCO-nál töltött pályafutásom előtt 7 évig operációs vezetőként már dolgoztam. Nagyon pozitív volt, hogy az Avon akkori vezetése emlékezett még akkori eredményeimre, és felajánlották nekem a vevőszolgálati terület, majd az értékesítési divízió irányítását. Ez újdonság volt nekem, sok tanulással és kihívással, s valójában egy intenzív, értékesítésorientált karrierlépcső kezdődött akkor számomra, de a direct sales nem volt igazán az én világom. Váltanom kellett. Ezután egy izgalmas időszak következett az életemben. 2011-től pénzügyi területre kerültem, ami igen messze áll a logisztikától. Egy Shared Service Centre (SSC), azaz egy szolgáltató központnál egy 50 fős, nagyon fiatal, több nemzetiségű csapatot irányítottam, s a rendelés-feldolgozás, valamint a kintlevőségek kezelése tartozott a felelősségi körömbe az EMEA régióra kiterjedően. Ez egy szép, utazásokkal teli időszak volt, amikor gyakran kellett repülnöm a tengerentúlra is. Így jutottam el például a Fülöp-szigetekre, ahol a csapatom egy része dolgozott. De időközben megkeresett egy fejvadász, és lehetőségem adódott, hogy visszatérjek a „normál” céges szférába, operatív ügyvezetői pozícióba. Tavaly tavasszal a pénzügyi, HR és operatív (beszerzés, raktározás, szállítás) területekért felelős ügyvezető igazgatóként kezdtem dolgozni az Europapier Budapest Kft.-nél. Itt számomra az jelenti a szakmai kihívást, hogy a mai digitális korszakban egy papíripari cégnél kifejezetten ügyelni kell a költségek alakulására, tehát a beszerzés és a raktározási tevékenység nagyító alá kerül.

És a magánéletben?

Közel 20 éve boldog házasságban élek feleségemmel, Klárával. A 2005-ben még óvodás korú két kisfiam mára kamasszá serdült. András a Radnóti Gimnázium, Lóránd pedig a Szent István Gimnázium tanulója. Ami a 10 év alatt nagy esemény volt a magánéletemben, az kislányunk születése 2007-ben. Gerda ebben az évben már az általános iskola első osztályát fogja befejezni.

Az üzleti szférában egy évtized alatt milyen változásokat érzékelt?

Így visszatekintve, 2005-ben a maihoz képest sokkal békésebb, mai szemmel nézve lassabb világ volt. Persze, ha akkor is megkérdezett volna erről, valószínűleg ugyanezt válaszolom az 1995-ös időszakról. Szóval 2005 óta a világ – a cégek, a kereskedés – elindult egy nagyon gyors fejlődési pályán, hiszen már a sokadik digitális forradalmat éljük. Ki gondolta volna akkor, hogy majd be sem kell menni a „közértbe”, ha vásárolni akarunk, mert elég az interneten, vagy akár a buszra várva a megállóban, mobiltelefonról leadni a rendelést, és a termékek rövid időn belül házhoz jönnek. Akkoriban még Facebook sem volt, viszont ma már, ha egy cég a mai fiatalságot akarja megszólítani, „kötelező” ott lenni az általuk nap mint nap látogatott internetes oldalakon. Nekem ez olyan „virtuális lufi” dolognak tűnik. De szerencsére a személyes kapcsolatok jelentősége nem ment még ki a divatból. Én hiszek az emberekben, mert azt tartom: minden mögött, ami le van öntve ezekkel az elektronikus „mázakkal”, ott van az ember. De örömmel vettem észre azt is, hogy az elmúlt 10 évben néhány száz százalékban magyar tulajdonú logisztikai szolgáltató, illetve szállítmányozó cég „kinőtte” az országhatárokat és Közép-Kelet Európában piacot tudott találni.

Ön szerint mi volt az évtized legizgalmasabb történése a hazai gazdasági életben?

Számomra a legizgalmasabb és legprogresszívabb dolog az AUDI és a Mercedes magyarországi megtelepedése, és az e köré szerveződött beszállítói bázis kialakulása volt. Nagyon pozitív, hogy az AUDI Győrben a Szent István Egyetemmel kialakított kapcsolata révén a fiatal mérnökgenerációnak valódi kihívásokkal teli állásokat tud biztosítani. Ezt mindenképpen az évtized legkiemelkedőbb történésének tartom.

És a logisztikai piacon?

Az, hogy a nem tisztességes üzleti magatartás mentén működő cégek kirostálódtak a piacról, és ezzel a logisztikai szektor nagymértékben tisztult. Ha jelenleg keresnék, vagy a jövőben keresni fogok logisztikai szolgáltatókat, akkor megvan az a top 10 vállalat – ezek egyébként a Supply Chain Monitor szaklapon keresztül is jól ismert cégek –, amelyek szóba jöhetnek a tendermeghívás kapcsán.

Ön szerepelt a Supply Chain Monitor legelső számának címlapján 2005-ben. Mit jelentett ez az Ön számára?

Minden udvariasságot félre téve, ez nagy megtiszteltetés volt számomra, mert mindig is nagy elismerésnek tartottam, ha valaki szerepelt egy szakmai folyóirat címlapján. Amikor a frissáru logisztikai központ ünnepélyes megnyitóján, 2004 őszén Szilvia egy pohár pezsgővel a kezében odajött hozzám, és felajánlotta, hogy a címlapinterjút készít velem, azt válaszoltam: előbb stabilizáljuk a működést, hogy a cikkben már az eredményekről számolhassak be. Ez 2005 tavaszán vált valóra. A Supply Chain Monitor első száma április 10-én megjelent meg, s mint később megtudtam, 10 000 példányban. Úgy gondolom, ez szakmai pályafutásom egyik csúcspontja volt.

Hogyan értékeli a lapot 10 év távlatából?

Én egyszerűen csak szakmai iránytűnek nevezném a lapot, amelyben nagyon érdekes szakmai témák kerülnek publikálásra széles körben. Minthogy munka közben nincs idő az olvasására, sokszor hétvégére is hazaviszem a lapot, hogy a mélyebb szakmai tartalmú cikkekre kellő figyelmet tudjak fordítani. De utazásaim során, a repülőtéri várakozások alkalmával is sok esetben velem van a lap, amelyben rendszerezetten megtalálom a legaktuálisabb szakmai információkat. Számos iparág mellett „ellépett” a 10 év, és 2015-ben már nem lehet sikeresnek lenni azokkal a módszerekkel, amelyekkel a kétezres évek közepén. Ez a Supply Chain Monitor szaklapra nem jellemző: mindig meg tud újulni, és halad a korral.

Jaubert Szilvia

Supply Chain Monitor
2015. március