Archívum: Mozgásban az anyagmozgatás

Míg éveken, vagy akár évtizedeken keresztül, a 2008 végén kirobbant válságot követően pedig kiváltképpen az volt az alapvetés, hogy az áruáramlás kezelésében, az anyagmozgatásában az árumegfogások számának, és ebből fakadóan a költségek csökkentése a cél, addig ma már más nézetek is dominálnak. Már itthon is egyre többen ismerik fel vagy „ismerik be”, hogy az anyagmozgató eszközök, gépek és rendszerek esetében a TCO (Total Cost of Ownership), azaz a teljes birtoklási költség a mérvadó, és nem a nettó vételár. Ráadásul minden változik, beleértve a kezelt termékek körét, a volumeneket, a raktári infrastruktúrát, ezért az eszközök minőségén túl a funkcionalitás kérdése is egyre hangsúlyosabb. Ami ma és holnap ideális gép, az holnapután talán már hasznavehetetlen, de legalábbis nem eléggé hatékony. A vevők ezért jobban odafigyelnek arra, hogy olyan anyagmozgató gépeket, berendezéseket vásároljanak, amelyek rugalmasan „vethetők be”, ha változnak a körülmények, a kiszolgálandó feladatok. Sőt, egyáltalán nem is vásárolnak, hanem sokkal inkább – az angolszász felhasználó kultúra felé tolódva – a karbantartást is magában foglaló bérleti konstrukciót választják, mondván: nem abból származik a hasznom, ha targoncákat birtokolok, hanem abból, ha akkor, annyit és addig használom azokat, ameddig pénzügyi szempontból az valóban indokolt. A bérleti konstrukciók előnyei közé tartozik a kiszámítható költségszint, illetve az is, hogy időről időre a legkorszerűbb típusokhoz lehet hozzájutni jelentős beruházás nélkül. Márpedig manapság a haladó technológiák alkalmazása egyáltalán nem luxus, hanem hatékonyságnövelési törekvés vagy kényszer. A hatékonyság növelésére ugyanis óriási szükség van, hiszen a sales és a marketing „ígér”, a logisztika pedig gondoskodik arról, hogy a vevők felé tett ígérvények ne maradjanak üres szavak. Ahogy a piaci verseny egyre „nagyobb” ígéreteket indukál, úgy növekszik a kihívás is a logisztikai szakemberek számára. A logikusan gondolkodó menedzsmenteknek éppen ezért fel kell ismerniük azt az összefüggést, hogy a logisztika, azon belül az anyagmozgatás jelentős mértékben járul hozzá az ügyfélelégedettséghez. A partnerek elégedettsége pedig az a tényező, amely számos piaci szegmensben mindennél – igen, az árnál is – fontosabb a hosszú távú siker szempontjából. Számos esetben már nem feltétlenül az árukezelési és anyagmozgatási folyamatokon belüli anyagmegfogások száma a hatékonyság mércéje, hanem az, hogy a vevők ellátásának minőségi paraméterei teljesülnek-e vagy sem. Mert végső soron egy termelő vállalat vagy egy kereskedő üzleti célja nem az, hogy a raktári folyamatok áramvonalasak legyenek, hanem az, hogy a termékei vevőre találjanak, mert árbevétel csak ebből származik. Persze ez a némi túlzással paradigmaváltásnak is tekinthető fordulat nem ad „felmentést” a logisztikai szakemberek számára, hogy a folyamatokat hatékonyabbá tegyék, és ebben az anyagmozgató eszközök, gépek és rendszerek gyártói, szoftverek fejlesztői segítségükre vannak. Ez pedig szerencsés egybeesés, ugyanis egy raktárvezetőnek elméleti tanácsokra kevésbé, konkrét megoldási javaslatokra sokkal inkább van szüksége. Például olyanokra, hogy milyen eszközökkel lehetne kiváltani a raktári folyamatok megfelelő ellátásához szükséges, de hiányzó emberi erőforrást, vagy milyen automatizált rendszert alkalmazhatna az ömlesztett kisalkatrészek tárolórekeszekből történő kivételéhez, válogatásához, minőség-ellenőrzéséhez és a gyártás előkészítéséhez. Hogyan oldhatná meg a tengeri konténerekben tárolandó egységrakományok mérlegelését az anyagmozgatási folyamat megszakítása nélkül? Az igények, kérdések sora még hosszan folytatható lenne.

Mert megéri

Az anyagmozgató eszközök, gépek és rendszerek gyártói szerint a megoldást az új, egyre hatékonyabb és „okosabb” eszközök, gépek, automatizált rendszerek és szoftvermegoldások alkalmazása jelenti. Ha ennek hallatán valakinek az az érzése támadna, hogy „ezt már hallottam valahol, valamikor”, nem téved. A gyártók ugyanis legalább egy évtizede játsszák a „régi lemezt”, mely szerint bizonyos raktári és anyagmozgatási folyamatokat érdemes lenne automatizálni, vagy hasznos lehet a targoncaflotta teljesítményét szoftveresen szemmel tartani, hogy optimalizálni lehessen annak működését, illetve költségeit. Ugyanígy ismerősen csenghet az is, hogy a raktári automaták, az „önjáró” anyagszállító megoldások bizony megérik a befektetést. Az 5-10 évvel ezelőtti helyzethez képest alapvetően két lényeges változás történt. Az egyik az, hogy a gépek és eszközök még fejlettebbé váltak, a másik pedig az, hogy alkalmazásuk már Magyarországon is megéri, vagy egész egyszerűen elengedhetetlen, mert... És ez az a pont, ahol nem lehet általános megállapításokat tenni, hiszen ahány raktár vagy gyár, annyi szokás és elvárás. A megfelelő eszközök beszerzésének szükségességét, rentabilitását tehát mindig az egyedi igények és körülmények határozzák meg, és persze a pénzügyi lehetőségek. Az anyagok kezelése és mozgatása területén ennek ellenére vannak iránymutató trendek. A targoncák esetében például az elektromos típus a felhasználók favoritja, és jelentős az érdeklődés a lítiumion-akkumulátoros változatok iránt, hiszen ezek az akkuk kevesebb „törődést” igényelnek, töltésük közben – a hagyományos savas ólomakkumulátorokkal szemben – nem keletkeznek olyan gázok, amelyek veszélyesek lehetnek. Ugyan nem újdonság a targoncák – lehetőség szerint automata – mérlegrendszerrel való felszerelése, de azóta, hogy a SOLAS egyezmény (Safety of Life at Sea Convention) tavaly életbe lépett előírása kötelezővé tette a tengeri exportkonténerek összsúlyának igazolását (VGM – Verified Gross Mass), egyre több helyen vált elengedhetetlenné a rakomány súlyának mérése, ami ráadásul a partnerekkel való pontos elszámoláshoz is hasznos támogatást ad. A speciális, például a 4-utas targoncák alkalmazása, illetve az olyan kiegészítők beszerzése és használata, amely egy „katalógus” gépet egy adott raktár vagy állványrendszer kiszolgálására alkalmassá tesz szintén hasznos lehet.

Megy az magától is

A targoncák technológiai fejlődése kapcsán manapság az önvezető gépekről is sok szó esik, sokkal több annál, mint amekkora ezen eszközök jelenlegi piaci részesedése. Érdemes tudni, hogy a vezető nélküli gépek sem az utóbbi években jelentek meg az anyagmozgatásban. Főként a nyugat-európai országokban szinte „oldtimer” kategóriába tartozó gépeket is látni a raktárakban, de van olyan német konténerterminál, ahol több mint egy évtizede vezető nélküli konténeremelő targoncák teljesítenek szolgálatot. Ez azért is lényeges, mert ha valaki kételkedik az ilyen korszerű megoldások működőképességében, akkor kiváló alkalmazási példákat láthat. Persze gyakran a kiváló példák sem meggyőzőek, hiszen „az az ő, ez meg a mi raktárunk”, és ami ott jól működik, az itt talán nem lesz megfelelő. Természetes félelmek ezek, és – ha még nem tapasztalt technikáról van szó – valószínűleg kevesen vannak azok, akik szívesen vállalják az úttörőszerepet. Pedig az óvatossággal is érdemes óvatosnak lenni, ugyanis a régi bölcsességgel ellentétben az elsők általában az elsőkből lesznek, és nem az utolsókból. A vezető vagy kísérő nélküli megoldások alkalmazását ráadásul hamarosan erős kényszer is előmozdíthatja. Magyarországon is jellemző trend, hogy egy-egy megbízó a bérflottával együtt targoncavezetőt is „kér”. Nem, itt már nemcsak a kényelemről van szó, hanem arról, hogy szinte lehetetlen megfelelő szakembert találni a targoncák ülésébe, legalábbis a hazai viszonyok között reálisnak számító bérért. A nyugat-európai munkáltatókkal pedig nem könnyű versenyezni, mert hiába emelik itthon a tétet a vállalatok, a nyugati versenytársak a hazai bérszínvonal fölé tudnak és fognak menni, hiszen a működőképesség biztosításáról van szó. A vezető nélküli megoldások ebből fakadóan a V4 országokban, így Magyarországon is új esélyt jelenthetnek. Az AGV -knek egyébként nem a munkaerőhiány enyhítése a fő küldetésük – ez csak amolyan kellemes mellékhatás –, hanem sokkal inkább a kiszámíthatóság, a pontosság, a 24 órás üzemelés. Egy vezető vagy kísérő nélküli eszköz optimális esetben mindig azonos idő alatt teszi meg a számára előírt, azaz programozott utat, jellemzően nincsenek kilengések az energiafogyasztásában, mert a gép nem használja úgy önmagát, ahogy nem kellene, és persze nem kávézik, nem cigarettázik, tehát a teljesítménye kiszámítható, ami a raktárlogisztikai folyamatokban fontos, de előnyt jelent a gyártásközi anyagszállításban is. Például egy AGV a termékelőállítási folyamat eltérő „parts per minute” (ppm) teljesítményű gyártócellái vagy szigetei között egyfajta puffer szerepet betöltve segíthet az egyenlőtlenség kisimításában, ezáltal pedig az eszközhatékonyság (OEE) javításában. A nemzetközi szaksajtóban olyan véleményt is lehet olvasni, amely egyes esetekben az amúgy nagyon hatékony shuttle megoldások helyett AGV -k alkalmazását ajánlja, mert utóbbiak rugalmasabban „vethetők be” a különféle állványrendszerek, főként az extrém szűk folyosók kiszolgálásához. Szintén az AGV -pártiak érve – és tegyük hozzá, meglapozott érve – az, hogy az önvezető szállító-, anyagmozgató gépek a fejlett szenzortechnika, és alkalmazásuk szigorú feltételrendszere révén gyakorlatilag 100%-os balesetmentes operációt garantálnak. Ennek köszönhetően az AGV -k egyébként még a „villástargonca nélküli logisztika” híveit is meggyőzhetik arról, hogy léteznek biztonságos „gördülő” megoldások.

Itthon talán kevéssé köztudott, hogy az Egyesült Államokban nagyon komoly lobbitevékenység folyik a villástargoncák száműzéséért, sőt külön mozgalom is alakult ennek kapcsán. A North American fork truck free (FTF) movement szerint a jövő a „villák” nélküli anyagmozgatásé. Ennek a kijelentésnek lehet némi alapja, ugyanis egy tavaly októberben, az amerikai foglalkozásegészségi és balesetvédelmi OH&S szakfolyóiratban megjelent cikk szerint az Egyesült Államokban épülő új logisztikai elosztó központok több mint fele úgy nyilatkozott, hogy az operációt villástargonca-mentessé teszi, és az anyagmozgatást más megoldásokkal, így például tárolórekeszek, szállítópályák, liftrendszerek és különféle automata célgépek kombinált alkalmazásával oldja meg. Fontos tudni, hogy az említett amerikai mozgalomnak nem technológiai, hanem balesetvédelmi kifogásai vannak a villástargoncákkal kapcsolatban, az pedig, hogy erős hatást képesek gyakorolni a döntéshozókra részben annak köszönhető, hogy Észak-Amerikában valóban a dolgozók biztonsága az első, amit a bíróságok a munkahelyi baleseteket követően megdöbbentően magas összegű kártérítésekkel juttatnak a munkáltatók eszébe. A balesetvédelem itthon is fókuszterület, s ehhez az anyagmozgató gépek gyártóinak fejlett megoldásai a magyar ügyfelek részére is elérhetők. Csak egy érdekes példa: már magyar üzemcsarnokokban is közlekednek olyan targoncák, amelyek nem kék fényt, hanem opcionálisan a targonca képét vetítik maguk elé a padozatra érkezésükre való figyelmeztetésként. Csupán látványosság? Szó sincs róla!

Jönnek a robotok

Az automatizált megoldások persze nem csak balesetvédelmi okból favorizálhatók. Ösztönző lehet a már említett munkaerőhiány, illetve az emelkedő bérköltségek „kivédése” is. De még ezzel sem teljes a kép. Aki automatizálásra „adja a fejét”, az előbb, de utóbb biztosan – divatos kifejezéssel élve – holisztikus szemlélettel közelít a logisztikai rendszerekhez, azon belül az anyagmozgatás kérdéséhez. Ahogy az említett gyártásközi példánál is látható, „mindennek szinte mindhez köze van”, az anyagmozgatásnak pedig annál is inkább. Az árut az emberhez elv futótűzként terjed a logisztikában és a gyártásban is. A raktári automaták úgy nőnek ki a műgyantabevonattól csillogó betonaljzatokról, mint az erdei gombák eső után, mert helyre, átláthatóságra van szükség a raktár- és gyártócsarnokokban. A „tömörebb” tárolás lerövidítheti az anyagszállítási utakat, és további automatizálási projekteknek, például az automaták szállítópályás kiszolgálásának nyithat ajtót. A szállítópályára az operátor ráhelyezheti a kiszállításhoz vagy gyártáshoz kiszedett, összekészített cikkeket, így még kézikocsis anyagmozgatásra sincs szükség. Sőt, talán az operátor munkájára sincs szükség, legalábbis ennél a feladatnál. A ki- és betárolást, a szállítópálya (vagy egy AGV ) kiszolgálását egy megfelelő mesterséges látórendszerrel és megfogókkal felszeret robot könnyedén képes elvégezni, legyen szó kisalkatrészekről vagy nagytömegű cikkekről. Ennél tovább is mehetünk: léteznek a szállítóeszközök rakteréből a raklapokat, kartondobozokat ki- és berakodó robotok, de a komissiózásban is egyre több helyen alkalmaznak robotokat, méghozzá sikeresen. Csak érdekességként: a komissiózó robotok sem „ma kezdték a szakmát”. Egyes források szerint az első komissiózó robot 1986-ban, azaz több mint 30 évvel ezelőtt jelent meg a piacon. Robotfronton egyébként kifejezetten jó a helyzet. A palettázó robotokból eddig is nagy volt a választék, de az utóbbi években már egyre több, úgynevezett kooperatív és kollaboratív robotalkalmazással találkozhatunk, akár Magyarországon is. Ezen megoldások jelentős része anyagmozgatási célú. Van, hogy az ember tehermentesítésére helyezik a hangsúlyt, ilyenkor az operátor – a megfelelő biztonsági kontroll mellett – kézzel kísérheti a robotkart, míg más esetekben az ütemes, precíz ki- és betárolás, anyagátadás elérése a cél. Az együttműködő robotalkalmazások „újdonsága” tehát elsősorban abban áll, hogy bizonyos feltételek teljesülése mellett ember és robot együtt dolgozhat.

És persze a szoftverek

Tény, hogy az automatizálás nem ismer határokat, a cégek költségvetése és emberierőforrás-tartaléka azonban nyilvánvalóan korlátos. Éppen ezért nem lehet, és a téma szakértői szerint nem érdemes „all in” megközelítéssel gondolkodni és cselekedni az automatizálási projektek esetében. Sokkal hasznosabb lépésről lépésre haladni egy vállalati szintű, az érintett szakterületek konszenzusán alapuló stratégia vagy „úti terv” mentén. Már csak azért sem feltétlenül okos dolog például minden „régit” újra cserélni, mert gyakran elegendő szoftveresen upgradelni egy rendszert vagy egy flottát. Mielőtt valaki drónokat reptetne a raktárcsarnokában – mert egyébként ma ez is „trendi” az anyagmozgatásban és a csomaglogisztikában –, lehet, hogy egy megfelelő szenzor- és szoftverrendszerrel felvértezve a régi targoncák, vagy a „nem mai darab” híddaruk is „okoseszközökké” alakíthatók. Tehát nem feltétlenül a hardverben kell keresni a megoldást, hanem a teljesítményeket monitorozó, folyamatoptimalizálást lehetővé tévő szoftverekben. Az anyagmozgató eszközök és rendszerek gyártóinak, illetve a gyártási és logisztikai területre specializálódott független szoftvercégeknek a raktár- és flottamenedzsment alkalmazásai többek között a Google Play és az Apple Store áruházakból is letölthetők, némelyik ki is próbálható. A szoftverrendszerek – ha az anyagmozgató gépek megfelelően „fel vannak szenzorozva” – segítenek látni azt, aminek létezését legtöbb esetben csak feltételezik a raktár- és flottaüzemeltetők. A veszteségről van szó. A veszteségről, amely keletkezhet a nem megfelelő tárolási logikából, a feleslegesen megtett anyagszállítási utakból, a helytelen gépüzemeltetésből, a gazdaságtalan és veszélyes targoncavezetésből és még sok minden másból. A fejlett szoftverek segítenek számolni, tervezni, és láttatják az amúgy láthatatlan problémákat. A transzparencia révén pedig megtehetők a szükséges intézkedések a hatékonyság fokozása érdekében.

Ráadásul mindez nem csak az ígéretek szintjén létezik. Szinte minden haladó technológiából van már mutatóban Magyarországon is. Ezek a példák jó eséllyel megismerhetők referencialátogatások alkalmával, vagy konferenciáinkon bemutatott esettanulmányok révén. Emellett természetesen a szakvásárok is a lehetőségek felkutatásának kiváló terepei. Az idén, március közepén Stuttgartban rendezett LogiMAT kiállítás Supply Chain World szekciójában kiemelt terület volt a raktárirányítás és a szenzortechnika, a „Tracking & Tracing Theatre” interaktív program keretében pedig az érdeklődők alapos „kiképzést” kaptak arról, hogy milyen előnyöket kínál a korszerű automatikus azonosítási technikák alkalmazása. A show-szerű prezentációk során számos kiváló példát mutattak be a raktártechnikában és az anyagmozgatásnál az okostelefonok világából már jól ismert NFC (Near Field Communication) kis hatótávolságú, kétirányú kommunikációt lehetővé tévő protokoll, és más RFID technikák, továbbá a valós idejű helymeghatározó rendszerek, valamint a 2D és 3D kódok használatáról.

Szabó

Forrás:
MH&L (MATER IALHANDLING&LOG ISTICS),
Handlig Onine (handling.de),
OH&S (OCCUPAT IONAL HEALT H & SAFETY ),
PwC: Shifting patterns - The future of the logistics industry (tanulmány)

Supply Chain Monitor
2017. március