Archívum: Mire várunk?

A raktártechnikai és intralogisztikai megoldások területén világszerte, így Magyarországon is piacvezető nemzetközi vállalat hazai vezetőjével azokról a technológiai és pénzügyi lehetőségekről beszélgettünk, amelyek már most elérhetők a vállalkozások számára, és valódi segítséget jelenthetnek belföldi, illetve regionális versenyképességük megőrzésében vagy megteremtésében, ez pedig a hosszú távú piacon maradás alapvető feltétele.

A szó szoros és átvitt értelmében is Önök belülről látják a hazai vállalatok helyzetét, hiszen többnyire ezek üzem- és raktárcsarnokain belül dolgoznak. Az éves szinten több száz tervezési és kivitelezési projekt során nyilván meglehetősen pontosan érzékelik a magyarországi cégek helyzetét, szemléletét és vízióit. Mit tapasztalnak?

Somogyi Attila: Ha pesszimista vagyok, a kérdést akár úgy is visszafordíthatnám, hogy mit nem tapasztalunk. Nem, pontosabban alig tapasztalunk vállalkozói kedvet, hosszú távú stratégiát, rugalmasságot és kooperációs készséget.

Pesszimista?

Nem. A vállalati világban is érvényes a mondás: aki fél a forgalomtól, ne üljön volán mögé.

Ezek szerint a probléma a magyar gazdaságban és üzleti világban az, hogy a tulajdonosok, vállalatvezetők félnek?

Nyilvánvalóan a félelem szó itt csak átvitt értelmében igaz, és természetesen nem lehet általánosítani, hiszen rengeteg bátor és sikeres cég dolgozik a hazai gazdaságban. A helyzet – hangozzék bármilyen furcsán – összetett és egyben egyszerű is. Összetett, mert a vállalkozások jelentős részének inaktivitása számos külső tényező együttes hatásaként alakult ki, ugyanakkor egyszerű, mert ha ismerjük az eredendő problémákat, akkor hamarosan a kezünkben lehet a megoldás kulcsa.

Melyek ezek a problémák?

Ehhez egy rövid időutazásra van szükség majdnem egy évtizedes távlatban, egészen 2006-ig visszamenően, amikor Magyarország uniós vállalásainak következtében, a hazai költségvetési deficit kötelező leszorítása miatt az államnak konvergenciaprogramot kellett alkotnia, és elkezdenie annak megvalósítását. Viszonylag szűkös volt a mozgástér, ezért az állami beruházásokat fogták vissza, s ez természetes módon a magánszektor beruházási aktivitására is kedvezőtlen hatással volt. Erre zúdult rá a 2008-as világválság, amely már nem csak fékezgette a beruházásokat, hanem gyakorlatilag blokkolta is. Válságmenedzsmentben kinek jut eszébe költekezni? A visszaesés 2009-ben érte el a mélypontját, majd elindult a meredeknek semmiképpen sem mondható növekedés. A 2010-es kormányváltás új helyzetet eredményezett. A helyesnek tűnő alapcélok megvalósításához bizonyos esetekben vállalati logikával nehezen érthető módon és eszközökkel kezdtek hozzá, ami károsan hatott a gazdaságra, s ez főként a gyorsan változó jogszabályi környezetben nyilvánult meg, nehéz helyzetbe hozva a vállalkozások, de még a nagyvállalatok vezetőit is. Egy vezető és egy menedzsment jellemzően 3-5 éves ciklusokkal tervez, stratégiai döntéseit ilyen időtávra hozza meg. Ehelyett – a követhetetlen gyorsaságú változások okán – jóformán heti iránymeghatározásokra, újratervezésekre volt szükség, az üzleti élet tempója pedig tovább lassult. Egy gazdasági szervezet számára nincs rosszabb, mint a bizonytalanság. Ez éppen olyan, mint a biológiai élő szervezet működése: képes akár zord körülményekre is berendezkedni hosszú távon, de a hirtelen és gyakori változásokat nehezen éli túl. Szerencsére ezen az időszakon is túljutottunk, s bár óvatosan, de kijelenthető, hogy 2012 végére kialakult egyfajta egyensúlyi állapot, valamelyest nyugodtabb lett az üzleti környezet. Bízunk benne, hogy a jelenlegi inaktivitás a raktári beruházások terén a magyarországi vállalkozásoknál, legyen szó hazai vagy külföldi tulajdonú cégekről, a gazdasági növekedéssel párhuzamosan megváltozik és megélénkül a beruházási kedv.

A közgazdászok egy része úgy véli, a válság még mindig nem múlt el, csak olykor fellobban, míg mások azt tartják, hogy alig észrevehetők a jelei. Ez nyilvánul meg itthon is?

A világban számos tézis van a globális gazdaság állapotáról és lehetőségeiről. Nem mennék ilyen messzire. Már csak azért sem, mert sokszor, ha keresünk egy tárgyat, akkor éppen a legnyilvánvalóbb „lelőhelyén” nem kutatunk utána. A probléma és a megoldás tehát a szemünk előtt van. A vállalkozások inaktivitásának elsődleges oka a megfáradtság. Nehéz évek, kiszámíthatatlanság, hitelszűke. Ezek valós problémák voltak, de részben megszűntek, ugyanakkor nagyon sok vállalkozás menedzsmentje hozzászokott az utóbbi években egy bizonyos fajta passzivitáshoz, illetve egy hosszabb távon rendkívül káros nézet is felütötte a fejét, mely szerint, ha nem merészkedünk ki a házunkból, akkor nem érhet minket baj. Azonban a baj éppen az, ha nem mozdulunk ki a beásott pozícióból. Ez könnyen végzetes hiba lehet.

Úgy látja, hogy adottak a lehetőségek a fejlesztésekhez vagy a bátrabb üzleti stratégiák megvalósításához?

A gazdaság nem áll, még itthon sem, nem is beszélve a világ néhány gyorsan fejlődő térségéről. Egyes ágazatokban szinte új ipari forradalmakat láthatunk, itthon azonban csak mutatóban vannak komoly, nagyobb volumenű új vagy bővítési célú beruházások, és az a pár startup cég sem jelent kritikus erejű innovációs elmozdulást. Az a néhány hazai és külföldi vállalkozás azonban, amely új gyártókapacitásokat hoz létre, mégis azt bizonyítja, hogy vannak lehetőségek. Ilyen volt például az utóbbi években piacra dobott, a Magyar Nemzeti Bank által támogatott, kedvező kamatozású hiteleket kínáló program, amelynek első köre ugyan – sajnos – korábbi hitelek refinanszírozására ment el, a második körben azonban már figyeltek arra, hogy új beruházásokhoz lehessen felhasználni. Az eredmény? A keret domináns részét máig nem hívták le a hazai vállalkozások. Sajnos kijelenthető az is, hogy az utóbbi évtizedben a pályázati filozófia rászoktatta a cégvezetőket arra, hogy akkor kezdjenek el beruházáson gondolkodni, ha „van pályázati pénz”. Nem hiszem, hogy ez egészséges sorrend. Ötlet, cél, terv kell előbb, aztán a források felkutatása, hiszen ha csak azért pályázunk, mert most van mire, nem feltétlenül illeszkedik egy hosszabb távú fejlesztési stratégiába, sőt akár meg is zavarhatja azt. Ma ezek az igazi problémák.

Van megoldás?

Például az, hogy beszélünk róla, de ez értelemszerűen csak első lépésként állja meg a helyét. A helyzet megértését a stratégia és a cél megfogalmazásának kell követnie, majd a forráskeresésnek. Forrásként például ott van a kedvezményes fejlesztési célú hitel, de ennél sokkal nagyobb jelentőségű források nyílnak meg ebben az évben az operatív programok kapcsán, s ezekről minden vállalatvezetőnek célszerű információkat szereznie.

Milyen forrásokról van szó?

Talán mindenki emlékszik, hogy a korábbi években milyen jelentős nemzetközi viták előzték meg a közös európai költségvetés megalkotását, megszavazását. Végül révbe ért a 2014 és 2020 közötti hétéves uniós költségvetés, és idén már megnyílnak a tagállami vonalon elérhető fejlesztési források. Az ipari és kereskedelemi vállalkozások, és elsősorban a kkv-k számára a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP), a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP), valamint a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) pályázatai érdekesek. Ezeket a magyar cégek már ismerik, azonban van egy másik út – s ez sajnos csak kevesek körében ismert –, a közvetlen brüsszeli kutatási és innovációs pályázati program, a Horizon 2020 (H2020). A keretprogram első pályázati felhívásait tavaly december 10-én hirdették meg. Az új H2020 programban a következő hétéves időszakban több mint 70 milliárd eurós támogatáshoz juthatnak a kedvezményezettek. Az idén és jövőre – fele-fele arányban – több millió eurónyi forrásra lehet pályázni olyan kihívások vagy konkrét problémák megoldásával, amelyek jelentősen és kedvezően befolyásolják az állampolgárok életét. A mostani keretprogram három fő prioritási csoportból áll össze: a Kiváló tudomány, az Ipari vezető szerep, valamint a Társadalmi kihívások elnevezésű részprogramokból. A három prioritásból a Kiváló tudomány című keretében idén közel 3 milliárd eurót lehet elnyerni, ezen belül 1,7 milliárd eurót a legjobb kutatók számára kiírt, ERC (European Research Council) által támogatott projektekre, és 800 millió eurót a fiatal kutatóknak szánt Marie Curie ösztöndíjakra, valamint az európai kutatási infrastruktúra fejlesztésének támogatására. Az Ipari vezető szerep című részprogramban 1,8 milliárd euró nyerhető el Európa ipari vezető szerepének támogatására az ICT, a nanotechnológia, a robotika, a biotechnológia, a korszerű gyártás és feldolgozás, valamint az űrkutatás területein. Szintén itt lehet pályázni a kkv-k innovációs tevékenységének előmozdítására. A Társadalmi kihívások részprogram idei keretösszege 2,8 milliárd euró a társadalmi kihívások innovációs projektjei számára az egészségügy, a mezőgazdaság, a tengerhasznosítás és biogazdaság, az energia, a közlekedés, az éghajlatváltozás, az erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok, valamint a befogadó, innovatív és biztonságos társadalom területeit célzó pályázatokkal. Azt még kevesebben tudják, hogy a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) a magyar pályázók sikerét a Nemzeti Kapcsolattartók (NCP-k) ingyenesen elérhető szolgáltatásain keresztül segíti információs napok, pályázati konzultációk szervezésével, illetve pályázati tanácsadással támogatják a hazai résztvevőket a H2020 pályázataiba való bekapcsolódásban. A segítségre pedig valószínűleg szüksége is lehet egy magyar kkv-nek, több okból is. Egyrészt azért, mert a kutatási, fejlesztési és innovációs (K+F+I) terület szinte saját szaknyelvvel rendelkezik, az pedig nehezített pályának számít, hogy a brüsszeli pályázatok esetében az angol nyelv használata elvárt. Tehát idegen nyelvű szakzsargon ismerete nélkül nem egyszerű önállóan nekivágni még akkor sem, ha a vállalkozásnak véletlenül van arra ideje, kapacitása, hogy egy munkatársát teljes munkaidőben erre állítsa rá. A hazai vállalkozások számára ugyanakkor van egy, még egyelőre kevesek által ismert lehetőség a fejlesztés, innováció költségeinek részbeni fedezetére. Amennyiben a K+F tevékenység egy kutatóintézet és a vállalkozás között, szerződés alapján, közösen végzett tevékenységként valósul meg, úgy az adózónak lehetősége van adózás előtti eredményét a K+F közvetlen költségeinek háromszorosával csökkenteni. Annak eldöntése, hogy mi minősül K+F-tevékenységnek, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala jogköre. A Hivatal kérelem esetén a tevékenység megkezdése előtt minősíti a megjelölt projektet, hogy annak tartalma a törvény szerint K+F-tevékenységnek tekinthető-e. Ez az adó- és járulékkedvezmények érvényesítéséhez, illetve a projekt kutatás-fejlesztési tartalmának igazolására használható fel. Vállalatunk egyik stratégiai partnere a kutatás-fejlesztésben az IFKA – Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. –, amely egyben kutatóhelynek is minősül. Minderről saját tapasztalatok alapján beszélhetek, ugyanis mi magunk már tagjai vagyunk egy pályázó nemzetközi konzorciumnak.

Mire pályáztak?

A keretprogram „Smart, green and integrated transport” alprogramjához kapcsolódóan a modern logisztikai szolgáltatások jobb kihasználást célzó projekttel indulunk egy nemzetközi, egyetemi és piaci szereplőkből álló konzorciummal.

Erre azt mondja egy magyar kkv vezetője, hogy köszönjük szépen, ez mind szép és jó, de nekem nincs arra kapacitásom, hogy a mindennapi piaci küzdelmek közepette tudományos projekteket „főzzek ki”.

Erre megvan az esély, de éppen ezért a hazai vállalati világnak meg kell értenie, hogy egyrészt nagy hiba elszalasztani a lehetőséget, másrészt pedig nem kell mindjárt űrkutatási projektekben gondolkodni. Innovációnak tekintendő ugyanis minden olyan eredmény, amely már meglévő megoldások, eredmények új vagy újszerű alkalmazását, megvalósítását jelenti. Ez például egy olyan logisztikai megoldás is lehet, amely ugyan meglévő technológiákra és elemekre épül, de a végeredményt tekintve újszerű és valós haszonnal jár.

Például?

Szándékosan nem a magas fokon automatizált raktárakat vagy gyártáslogisztikai rendszereket említem. Maradnék a hétköznapibb, egyszerűbb lehetőségeknél, illetve a szakterületemnél. Egy olyan innovatív és ergonomikus állványrendszer-kialakítás, amely például a dolgozók egészségmegőrzését segíti, vagy csökkenti a targoncautak hosszát, valamint a károsanyag-kibocsátást, miért is ne pályázhatna? És miért ne lehetne részt venni a pályázaton olyan megoldásokkal, mint az ellátási lánc biztonságának, minőségének, sebességének fokozása, az egyre fontosabbá váló „Big Data” témában fejlesztett informatikai alkalmazás, vagy éppen egy 4PL koncepciójú logisztikai együttműködés innovatív rendszere. Túlzás nélkül állítható, hogy a lehetőségek száma végtelen, a keretösszegé azonban nem, viszont elegendő ahhoz, hogy abból magyarországi vállalkozások is jelentős összegeket nyerhessenek el hasznos megoldásaikkal. Ebben mi is partnerek lehetünk az intralogisztikai kapcsolódású pályázatok esetében.

Nyilván lenne is mire költeni. Hogyan jellemezhető ma a hazai intralogisztika technológiai háttere, infrastruktúrája?

Vegyes képet mutat, és örömre, illetve szomorúságra is okot adhat annak megfelelően, honnan nézzük. Ha a nyugat-európai viszonyokhoz hasonlítjuk, bizony nem túl rózsás a helyzet. Tőlünk nyugatra az épülő raktárberuházások mintegy fele már részben vagy egészben automatizált rendszerrel valósul meg. Itthon ez az arány 3-5%. Biztató azonban, hogy míg egy évtizeddel ezelőtt, ha automatizált raktárról beszéltünk egy magyar kkv ügyvezetőjének, jó eséllyel véget is ért az eszmecsere. Mára ez megváltozott. A cégvezetők, logisztikai vezetők megértik az automatizálás olyan előnyeit, mint például a hosszú távú megtakarítás, vagy a szolgáltatási minőség drasztikus javulása. Előbbire példa, hogy egy teljesen automatizált raktárban nincs szükség folyamatos világításra: így tényleg csökken a rezsi. A minőség javulását pedig az is alátámasztja, hogy a teljesen automatizált raktárak esetében az elfogadott hibaarány 1:10 000 000, vagyis tízmillió operációnál csak egyetlen tévesztés megengedett. Ezek ugyan kiragadott példák, de a cél az, hogy a magyarországi vállalkozások az optimalizálás és az üzleti rugalmasság útjára lépjenek, különben lemaradnak a régiós versenytársaikkal szemben.

Jól hangzó fogalmak, de mit jelentenek a raktártechnikában vagy a logisztikában?

Ismét egy példa. Ha egy vállalkozás elnyer egy megbízást, amely során maximálisan 600 kg súlyú raklapegységeket kell tárolnia, akkor gondoljon arra, hogy talán két év múlva olyan megrendelést nyer el, amelynél ez a súly már 1000 kg. Ha korábban némi költségmegtakarítást realizálva a 600 kg-hoz terveztette és építtette az állványrendszert, akkor az „1000 kg-os üzlet” talán már létre sem jön, mert a nagyobb teherbírási igény miatt két év után aligha fog majd újabb raktártechnikai beruházásba a vállalkozás. A példa talán sarkított, de jól mutatja azt, hogy hosszabb távra, stratégiákban kell gondolkodni. Az intralogisztikai beruházás is éppen olyan, mint az autóvásárlás: tudni kell a használat célját, jellegét, és ahhoz kell járművet választani. A választás sikere akkor mutatkozik meg, amikor használni kezdjük. Ha Münchenbe vagy Varsóba megyünk tárgyalni, nem mindegy, hogy reggeli indulással még munkaidőben érünk-e oda, tárgyalóképes állapotban, vagy csak este 7 órára fáradtan, és még a szállodára is költeni kell. A raktártechnikai rendszerek esetében is ez a helyzet. Ha rosszul választunk, mert csak az induló költségek számítanak, az később, a folyamat egy másik pontján visszaüthet, vagyis sokba kerülhet. A legfontosabb, hogy a folyamatok költségeit nem minimalizálni, hanem optimalizálni kell, mert csak így lehet hatékony logisztikai folyamatokat kialakítani, amelyek akár a termelésre is jótékonyan hathatnak vissza. A megoldás tehát ismert, ehhez elnyerhető források is rendelkezésre állnak. A kérdés már csak az: mire várunk?      

Szabó Márton

Supply Chain Monitor
​​​​​​​2014. április